2012. december 21., péntek

Seo-verseny, Honlap-Seo-liberall

Az év vége két magánjellegű SEO-eseménnyel zárul számomra. A keresőoptimalizálás, honlap optimalizálás szempontjából fontos lépést tettem egy újabb saját domain regisztrálásával. Bár az ungparty.net is az enyém, kezelése kissé nehézkes, a tárhely fölött pedig, amelyre mutat, nincs elegendő intézkedési lehetőségem, ezért akartam már egy olyan domaint és olyan webtárhelyet, amely teljes mértékben a kezem alá simul. Nos, ez most meglett, a fődomain neve liberall.hu - és bárhány aldomain indítható alatta. Ennek örömére fel is tettem egy ideiglenes, további fejlesztésre és kiterjesztésre váró oldalt ide:

A másik, kisebb jelentőségű esemény, hogy sajnos az idén nem indult keresőoptimalizálási verseny, holott én készültem rá (tanár úr kérem), olyannyira, hogy a SEO-verseny kulcsszóra jelenleg az én segédoldalam a kistavezető a Googleban. Mivel azonban ennek címében a 2012-es esztendő is szerepel, most újabb szájtot indítottam:
címmel. Bízhatóan majd ez is jövöget felfele a listán.

2012. november 10., szombat

Google PageRank-értékek

Frissültek a Google PageRank-számok: egy csomó honlapom előbbre lépett. Pár oldalam 5-ös minősítést kapott és nagyobbfajta ugrásokat is megfigyeltem: az mondjuk elég különös, amikor 0-ról 4-re változik egy hónapok óta optimalizált weblap PR-értéke. Ez történt pl. a seo.ungparty.net rendszer számos oldalával, így azzal is, amelyen honlapkészítést és design-munkát hirdetek:

Gondoltam, ezt az illusztrációkban nem szűkölködő keresőmarketinges blogot most feldobom ezzel a fejléc-fotóval, megjegyezve, hogy ennek a blognak sajnos nem nőtt az értéke. ennek viszont igen: SEO BLOG (kéménybélelés) - ez bizony 4-es lett!

2012. november 7., szerda

Az Álkárpátráz és a NOSZF


Az Alkarpatraz irodalmi csoportot 2003-ban alapították meg nagyrészt Magyarországon diákoskodó kárpátaljai fiatal irodalmárok. Eleinte kudarcot kudarcra halmoztak, majd 2004-ben találkoztak a jeles ungvári poétával, Balla D. Károllyal, aki csiklandós hónuk alá nyúlt. Ebből keletkezett az addig flopykon terjesztett folyóirat webes kiadása, az Álkárpátráz, amelynek 2006-ig négy internetes lapszáma jelent meg Markovits Teodóra szerkesztésében.

Az alkotócsoport 2004-ben a NOSZF évfordulója alkalmából összművészeti akciót indított, ennek jegyében performance-eseményre került sor Newicke várában (eközben virtuális kapcsolatot létesítettek Verecke szellemével), majd egy tematikus lapszámot szenteltek a forradalom témájának. Ezek az anyagok itt érhetők el:

2012. október 25., csütörtök

A tizedik

Balla D. Károly

A tizedik

Különös érzés fogta el, amikor belépett. Hogy a belső tér majd különbözni fog attól, ami egy szokványos könyvtárban fogadhatná, arra számított. Mint ahogy arra is: ezek az ablakok másféle fényviszonyokat alakítanak ki, mások lesznek a színek, más az egész hangulat.
Számított minderre, és mégis… Mégis meglepte a sötét faburkolat melegsége, amellyel nem bírtak a hideg nappali fényt árasztó fényes izzók sem. S ahogy a mahagóni fa megfontolt, bölcs mélysége ellentétben állt a modern lámpák komolytalan sziporkázásával, úgy feszült neki a hely ünnepélyes komorságának az asztaloknál csevegő farmeres diákok rágógumis nyeglesége.
Nem értette, miért érez szorítást a torkában, mi az, ami megérinti. Csak egy könyvtár, még ha nem is annak épült… Úrrá lett meghatottságán, s igyekezett a rabbi szavaira figyelni, aki egyenesen a tóratartó előtti asztalhoz vezette.
*
– Egyedül van?
A kérdés meglepte. Nem mintha először szólították volna meg, amióta levetette a fekete ruhát és újra megenged magának egy kis rúzst, szemfestéket. Számtalanszor utána fütyültek, ráciccegteg nyálukat csorgató férfiak; néha mondtak is valamit a maguk modorában, ráérsz egy fordulóra, anyukám?, ilyesmiket. De hogy magázva? És ilyen távolról indítva? Mit lehet erre felelni? Nyilvánvaló, hogy egyedül van: lassan negyven perce ücsörög ezen a túl magas bárszéken (minek egy gyorsbüfébe bárszék?), azóta nem szólt senkihez, csak egy üdítőt kért még, azt is csak azért, mert úgy érezte, a rég felhörpintett kávé üres csészéje fölött mégsem illik ilyen hosszan ücsörögni fogyasztás nélkül. Az italának még megvan a fele, ez ki is tart addig, amíg óra nulla öt lesz, akkor aztán fizet, és ha roppant ráérősen sétál ki a peronra, talán még akkor is várnia kell pár percet, amíg beáll a vonata. Itt mégis kellemesebb, mint a kinti hidegben, még ha kicsit kaparja is a torkát az időnként megsűrűsödő dohányfüst, amely ilyenkor fölébe kerekedik a forró olajok és bennük piruló szelet húsok kipárolgásának.
– Meghívnám egy feketére, ha elfogadja.
Nem tudja eldönteni, örül-e annak, hogy megszólították, vagy inkább zavarja. Ha akarná, már elhárította volna a közeledést, igen, az uramat várom, mondhatta volna, de csak hallgatott, talán még biccentett is alig láthatóan, vagy ha nem is, akkor a szótlansága súgta, persze, hogy egyedül van, látja a vak is, hát még az, aki vagy fél órája ugyanilyen tétlenül ücsörög mellette, azzal a különbséggel, hogy kávé és üdítő helyett egy korsó sört hörpölgetve múlatja az időt.
– Már kávéztam, köszönöm.
– Más valamit? Nem éhes?
Persze, hogy éhes. Reggel evett utoljára, még otthon. Este mindig elhatározza, készít valami kis uzsonnát, de reggel aztán megfeledkezik róla, pedig lenne rá ideje bőven, hogy elszöszmötölje; ma is legalább másfél órát várt az egyik hivatalban, amíg sorra került. Sosem gondolta volna, ennyi a vesződséggel jár a sima örökösödési ügy. Már bánja, hogy magára vállalta. Elza, a könyvtárosi munkád mellett te érsz rá a legjobban, mondta szinte kórusban a két bátyja. Ami igaz is, épp csak neki be kell utaznia a városba, míg a derék fivérek itt élnek, ha lótnak-futnak is álló nap. No meg aztán: ő maradt az apai házban, sem Jánosnak, sem Máténak esze ágában nincs odaköltöznie, és az örökség harmadára is csak akkor tartanának igényt, ha ő eladná a házat. Majd bolond lenne eladni, mire menne a rá jutó hányad árával. Persze, ha férjhez menne és…
– Nézze azokat a gusztusos rántott combokat. Van hozzá rizs is, krumpli is. Melyikkel kéri?
Talán az apja tudta előre, mennyi utánajárással jár mindez, ezért akarta ráíratni. De ő tiltakozott, és nemcsak azért, apjával elhitesse: korai még ez, dehogy halálos a betegsége, hanem a fiúkkal szemben is igazságtalannak tartotta volna. Évek óta te tartod rendben a portát, te ápolsz engem is, amióta rászorulok, ezért a ház a tiéd, csak a tiéd, rád akarom íratni, érvelt az öreg, és soha nem állta meg, valami csípős megjegyzést ne tegyen fiaira, akik megtörték a hagyományt, egyikük sem folytatta mesterségét, hanem pénz és nők után futnak a városban, talán már imádkozni is elfelejtettek. Ő már-már rá is állt volna (fivérei csak vállukat vonták: persze, a ház az Elzáé), ha apja nem teszi még hozzá: ekkora házzal férjet is jobban kapsz. Hát ez aztán betette az ajtót: úgy ráförmedt szegény öregre, le is mondott a dologról, még végrendeletet sem csinált.
– Vagy inkább valami hideget? Egy kaszinótojást?
Most már illene valamit felelni, mielőtt sorra kerülnek a desszertek.
– Negyedóra múlva indul a vonatom.
– …Ö…, azt hiszem, téved. Negyedóra múlva nem indul semmilyen vonat. A gyors most húzott el, az ellenkező irányba pedig…
– Jó, akkor húsz perc… És nem is vagyok éhes.
Ez talán kicsit elutasítóbbra, ingerültebbre sikerült, mint szerette volna vagy mint a helyzet indokolná. Alkalmi bárpult-szomszédja igazán nem mondható tolakodónak, négy-öt perc is eltelik, míg egy újabb mondatra való összegyűlik a torkában. Inkább félénk, mint rámenős. Talán nem is akar semmit, csak unatkozik, csak nem akar egyedül falatozni.
*
Ezek lennének, mutatott a rabbi a feltornyozott könyvekre. Ő meg sorra a kezébe vette őket: csupa finom, értékes régi darab, jólesik megsimítani a táblájukat. Akadt köztük jócskán elrongyolódott példány is, ezeket majd újra kell kötni, de talált olyat is, amelyik még alig is szorul restaurálásra. Ezt szóvá is tette. Csak csinálja meg azokat is, legyenek tökéletesek, erősítette meg korábbi kijelentését a rabbi. Ha már mind a könyvtár állományába kerül, ne hibás, szakadt példányokat kapjanak. Rendben van, mondta erre ő, de továbbra sem értette a különös gesztust. Nem elég, hogy a város könyvtárat rendezett be a zsinagógában, most még a könyveiket is… Kísérője ráérzett a kételyére. Nincs már kinek, sóhajtotta, aztán, az ő értetlenségét látva még elmondta, hosszú évek óta nem tudják a szükséges tíz férfiembert összeszedni. Legalább egy híja mindig adódik… Így hát nem volt értelme üresen tartani ezt a gyönyörű épületet. A főrabbi többször is ideutazott a fővárosból, amíg megegyezett mindenben a polgármesterrel. Most a hét öt napján át könyvtár, egy napon az övek, hogy legyen hol, ha létszámhiánnyal is, összejönniük.
*
– Maga is vonatra vár?
– Nem igazán…
– Hát akkor? Itt az állomáson?
– Eléggé bonyolult a helyzetem…
Ezzel vajon mit akar mondani? Mi ez a bizonytalanság a hangjában?
Most fordul először felé, hogy megnézze magának. Talán valamivel idősebb a bátyjainál, jó negyvenes, kicsit már kopaszodó fejtetővel. A hosszú kabátja alatt öltöny, jófajta szövetből, fehér ing, nyakkendő. Mostanában kevés ilyen fazont látni az állomásokon. Illik a képbe a magázó udvariasság, az óvatos közeledés. Ez a férfi soha nem szólt még oda rágógumit csócsálva egy nőnek: ráérsz, anyukám?
Rendes ember, ezzel a megállapítással fordul vissza. Megnézi az óráját. Nem is húsz, hanem huszonkét perc… No, egye fene!
– Egy rósejbnit kérek, üresen.
Hogy felderült az arca! Miért ennyire fontos neki ez a meghívás?
– Kisasszony, két adag hasábburgonyát, csak magában!
Még van negyed pohár üdítője, ezt meghagyja a krumpli utánra. Mert hogy innivalót, úgy látszik, nem akar alkalmi ismerőse rendelni. Nem mintha…
– És valami italt? Nem iszik velem egy sört? Vagy valami erősebbet?…
Na még csak ez kéne. Kezd a fickó belejönni, jó lesz vigyázni. Határozottan megrázza a fejét. Ezzel mintha kis riadalmat keltene, a férfi elhallgat. Amikor megkapják az ételt, úgy érzi, engesztelnie kell:
– Végül is, ha nem utazik sehová, akkor miért…?
– Én tulajdonképpen, hogy is mondjam… Hát nem emlékszik rám?
Na, most vigyázzunk. Ez valami trükk. Legjobb lesz azonnal felállni, kimenni a peronra, talán lassan beáll a vonat. Visszateszi a tányérra a már villára szúrt krumplihasábot.
Ha behízelgőbb lenne a hangja, azonnal itt hagyná. De hátha mégis ismeri… Nagyon lassan, óvatosan újra a férfi felé fordul. Talán egyik bátyjának az osztálytársa…
– Az ügyvédi iroda óta követem… Maga mögött álltam a sorban, akaratlanul is hallottam a nevét, meg azt, hogy örökösödés. Ezek szerint az öreg Simon már nem… Maga még egészen kislány volt, akkoriban én állandó megrendelőként szinte hetente… Olyan mestert azóta sem, sehol a környéken.
Zavartan fürkészi a férfi arcát. Nem, nem emlékszik rá. De hát az apja jó tíz évvel halála előtt letette az ipart, ki tudná felidézni a régi klienseket.
– Ott laknak még, az alvégen?
– Ühüm. De csak én. A fivéreim itt, a városban.
– Persze, volt két bátyja is, emlékszem. És egyik sem folytatta a mesterséget?
– Nem, nem folytatták. Apának talán ez volt a legnagyobb bánata…
– Én viszont – köszörüli meg a torkát a férfi –, én kitanultam. Amikor az öreg az utolsó megrendelésemet már lemondta, szaladtam fűhöz-fához, bejártam hét határt. Az egyik mester lassú volt, a másik trehány, a harmadikat nem lehetett megfizetni. Hát megtanultam magam, most már hozzám járnak a kuncsaftok. Jobban jártam, mint azzal a kis állással az antikváriumban. Épp csak műhelyem nincs rendes, a lakásom kicsi hozzá, és a szerszámaim is szedettek-vedettek. Ezért is akartam beszélni magával. Hogy megvan-e, megvan-e még az öreg Simon műhelye. Ha igen, és kiadó vagy eladó lenne, annak a kedvéért én akár a városból is, akár naponta… Most is kinéz egy nagyobb megrendelést, csupa finom, értékes régi darab, nem lehet elkontárkodni… Mindjárt indul a vonata… Most mit csináljak, már nem tudjuk megbeszélni… Kisasszony, fizetek!… Nem lehetne, hogy…, hogy megnézzem… Azokat a satukat, pengéket, azóta sem olyat… Milyen jó, hogy éppen most kellett megújítani a vállalkozói engedélyemet, különben abba a hivatalba, talán soha… És magácska épp ugyanott az örökösödést, éppen most, amikor ez a nagyobb megrendelés… És hogy minden megvan sértetlenül, az a bígelő, azok a prések, istenem!
*
– Kérdeznék még valamit – mondta már kifelé menet, a hatalmas tölgyfa ajtó félfáját  simítva tenyerével. – Miért én, miért éppen engem? Ha a közelben nem is, de a fővárosban akadna jobb, tanult szakember.
A rabbi megállt, szembefordult vele; hosszan simogatta szakállát.
– Azt hittem, tudja.
– Ugyan mit, mit kellene tudnom?
– Ugye maga nem ismerte a szüleit.
– Nem, állami gondozott voltam.
– Nem is tud róluk semmit?
– Semmit. Próbáltam nyomozni, de még azt az idegent – vagy rokont? – sem sikerült felkutatnom, aki egyéves koromig nevelt és beadott az árvaházba.

*
Amikor már egymással szemben ültek a vonat fapadján, akkor először arra gondolt, kár volt azzal az üveges, ízetlen rósejbnivel elütniük az étvágyukat, amikor otthon fél fazéknyi van még a vasárnapi töltött libából; aztán apját látta maga előtt, amint még ereje teljében tesz-vesz az émelyítő, de most hirtelen mégis megkívánt enyvszagban, majd magát látta munkahelyén, a kis falusi könyvtárban, amint javításra kiválogatja az évek óta szakadt borítójú, feslett gerincű köteteket. Végül, amikor az egyik állomáson útitársat kaptak, azon kezdett töprengeni, vajon most mit válaszolna ennek az idegennek, ha megkérdezné tőle, hogy egyedül van-e.

*
– No, akkor jöjjön vissza – mondta a rabbi és elindult felfelé a lépcsőn, a hitközség kis irodája felé. Ahogy fokról fokra hágott, a számolásban éppen eljutott tízig.

2012. október 4., csütörtök

Ipari kémények füstbe ne menjenek

Vezető indiai tanítómtól mai napüdvözlet gyanánt Arvisura-megbízást kaptam, a tegnapi napon hozzá is láttam a jóga-regény megírásához. Ezt a tőlem elvárható alapossággal és körültekintéssel tettem, úgy, ahogy a kreatív és hatékony linképítés módszerét álmomban kidolgoztam, azaz - miközben néhány erős szellemi oldalamról linket küldtem a céloldalakra - elkészítettem a projekt reklámoldalát (hirdetési lehetőséget is kínálva - ennek persze csak akkor lesz jelentősége, ha a weblap feljön a találati listákon - de a tapasztalatom az, hogy feljön :), munkaoldalát és nyilván a nyilvántartó oldalát is. Ezeket az ún. eszközoldalakat más-más domainok alatt helyeztem el és megfelelő módon összekötöttem linkekkel. Jelentőségük és hatásuk persze csak később lesz, most még nem is indexelte őket a Google, de eddigi gyakorlatomban beigazolódott, hogy ez a módszer hosszabb távon mindenképpen igazolja a hozzá fűzött reményeket. Persze csak akkor, ha a megbízói oldalakkal párhuzamosan magukat az eszközoldalakat is optimalizálom. Másfél-két hónap múlva mindenképpen értékes részét fogják képezni az addigra jól kiépülő támogatói webrendszernek.

Hogy ez a megbízás hosszútávú lesz-e, azt nem tudom, de bízom abba, hogy terveim nem mennek füstbe és érdemes ezt a sok pluszmunkát elvégeznem. Sajnos a legutóbbi arvisura-munkám során ez nem igazán jött össze: igaz, hogy két hónapig kölcsönös elégedettségben voltam az ügyfelemmel (és a díjazásomra sem panaszkodhatom), de, mivel végig azt hangsúlyozta, hogy minimum fél évig igényt tart a keresőoptimalizálás és keresőmarketing tudásomra és támogatásomra, én egy minden korábbinál átfogóbb stratégiát dolgoztam ki a céloldalak megfelelően erős és stabil optimalizálásához. Ám azt a projektet, amibe a legtöbb munkát fektettem, két hónap után leállította. Hiába került ugyanis oldala (egy webáruházról volt szó) a kívánt kulcsszóval az első 10 találat közé: vevők nem jöttek. Ő kidobott pénznek érezte a honlapoptimalizálásra költött összeget - én meg ottmaradtam a sok-sok kifizetetlen pluszmunkámmal a hátam mögött (ennek csak a valóban hosszú távú együttműködésben térült volna mag az  ára.) Bízom abban, hogy most nem így járok. Bár túl óvatos most sem vagyok: sokkal nagyobb elánnal és odaadással végzem most is munkát. Bizonyos, hogy a megállapodásban rögzített sikerdíj nincs, nem lesz arányban a munkaráfordításommal. Mégis elvégzem ezeket a különmunkákat, mert halálosan unnám, hogy keresőoptimalizálási munkám abból állna, hogy hangyaszorgalommal linkelek. Én ebben a munkában a saját élvezetemet is keresem, éppen ezért hozok létre kedvemre szolgáló eszközoldalak, mint például ez a munkaoldal: Ipari kémények, betonvágás, autóbérlés vagy ez a reklámoldal: Ipari kémény, autóbérlés, betonvágás - ezért keresek hozzájuk fotókat, ezért írok humoros vagy komolyabb szövegeket. Megteszem ezt még akkor is, ha a téma nem igazán áll közel hozzám, nyilvánvaló, hogy az ipari kémények karbantartása kevéssé szolgálhat ihletforrásul. De mégis.

No és akkor még két link: a munkába bevont és most az igényekhez igazított bázisoldal a maga 4-es PR-értékével:
Illetve a céloldalra mutató linkeket (pontosabban a küldő oldalakat) nyilvántartó oldal az egyik társblogban:
  • Ipari kémény - gyűjtőkémény - kéménybélelés
A projekt tehát elindult.  Lássuk, hová fajul...

Addig is világtörténelmi jelentőségű, globális és lokális jelleget egyaránt viselő, komplex módon szervezett, egyéni stratégiákat felvonultató, kreatív és organikus Google-kulcsszó-optimalizálási  akciót szervezek a Kárpát-medönszében.

(Persze ez az arvisura 3 hónap után füstbe ment)

RENOVÁCIÓ! RENOVÁCIÓ!
Bizonyos iparkodni kívánó kémények  több mint fél év után újra felütötték fejüket.
Hát legyen

xxxxxxxxxxxxx
  • füst-ipari kémény
  • a központi kémény
  • gyűjtőkémények
  • ipari jellegű központi kémény
 xxxxxxxxxxxxx

2012. augusztus 31., péntek

Online póker - sportfogadás

Miközben elindult a  Táplálékkiegészítők - egészséges táplálkozás projektum, a támogatott webáruház tulajdonosával egyre inkább összebarátkozunk, aminek szinte szükségszerű velejárója, hogy úgynevezett ötletelésre is sort kerítünk beszélgetéseink során. Így merült fel, hogy marketing-céllal készült számos oldalam közül néhányat meg kellene próbálni most már ténylegesen reklámcélokra használni. Viszont az is kiderült, hogy ezek rendre-sorra olyan keresőkérdésekkel szerepelnek jól a listákon, amelyekre kicsi a keresési gyakoriság, így kiajánlásuk problémás.

Ezek után merült fel, hogy két újabb oldalt készítenék - most már kurrens keresőszavakkal - és ezeket SEÓzva hoznám őket olyan pozícióba, hogy felületük reklámcélokra értékesíthető legyen. A két új oldal elkészült, innen mennek az első linkek, a szövegbe ágyaztam őket a Google Pingvin kedvéért ("természetes keresőoptimalizálás")

Kállay Laborc korábban csak az interneten gyakorolta ezt a játékot. Az online póker a számítógépe mellett ülve egészen jól ment neki. Élőben azonban ritkábban volt sikere.
Nem először járt ebben a füstös az illegális póker-teremben, ahol azelőtt - ezen maga is csodálkozott - többször sikerült már nyernie kisebb összegeket. Igaz, mindig úgy érezte, a nagymenők őt, a csórót csak azért nem kopasztották meg, mert sokkal pénzesebb balekot találtak helyette, és az illetőt, akinek egyébként a sportfogadás volt a szenvedélye, könnyebb volt lépre csalni, ha látta, hogy egy outsider is nyerhet.
Most azonban rá jutott az áldozat szerepe, egyetlen óra alatt elvesztette a téli nehéz napokra összetakarékoskodott pénzét. Úgy sejtette, hogy az osztó csalhatott, ennyire rossz magától nem lehetett a lapjárás. A többi vesztes is morgolódott - de hát mehettek panaszra a sóhivatalba: magárra vessen, aki tiltott helyen zsugázik. Itt ráadásul még nőt sem tudott felszedni.

A bolyongással töltött éjszaka, a hajnali pályaudvari bóbiskolás és végigtétlenkedett nap után hősünk másnap estefelé lehangoltan, éhesen és fázva üldögélt a Körút egyik padján, amikor a szembülső épületen egyszer csak felragyogott a neonreklám. Nem, nem az volt ráírva, hogy TEXAS HOLDEM PÓKER, a vesztes spíler szívét mégis megdobogtatta.
Egy könyves projekt esetleges indításáról is szót váltottunk - de ez még alapos előkészítést igényel.

2012. augusztus 21., kedd

Maradék hagyomány galambokkal

Ezt a novellát a senki által meg nem cáfolt szájhagyomány szerint Dr. Kállay O. Béla írta egy budapesti szervízben vásárolt laptopon közvetlenül azután, hogy kényelmesen elhelyezkedett angyalföldi lakásának télikertjében.

Kállay O. Béla

Holubi buduty gracijnyi


Emlék. Vagy inkább hagyaték. Vagy, ahogy még Kármán József használta: hagyomány. Maradéka egy szerelemnek, sajgó hagyatéka egy szeretőnek, ismételhetetlen hagyománya annak, ahogy ő meg én együtt voltunk. Akkor, ott, és olyan rövid ideig, hogy nem is tartanám számon múltamban, ha nem kísértene azóta is.
       Pedig nem tudom, hogyan keveredtem oda. Nem volt semmi dolgom abban a városban. Egyszer csak mégis ott álltam piszkos kis főterén, ha egyáltalán annak lehet nevezni, inkább csak kiszélesedése a jellegtelen főutcának. Pedig maradhattam volna az állomáson, ahogy máskor is, amikor itt kellett átszállnom. Negyven perc, egy óra, vagy akár másfél: olvasgatni a váróteremben a kicsit kényelmetlen fapadon, megteázni a büfében, esetleg sétálni egyet az ócska, de még a Monarchia színeit őrző épület környékén, rá-rágyújtva, érkezőket és távozókat, a közeli lakótelepre sietőket figyelve.
       De nem. Akkor gondoltam egyet, és bementem a központba. Ha ugyan annak lehet...
       Kevés jellegtelenebb kisvárost láttam életemben. A főutca 3-5 emeletes típusházai, a betonbunkerre emlékeztető „kultúr” a homlokzatára szegezett borzalmas alumínium domborművel, a körülépítetlen, ostoba tűzfalaival tüntető „univermág”, a minden városban teljesen egyformára szabott, primitíven konstruktivista tanácsi és pártszékház, a valamilyen hóbortból két korinthoszi oszlopfőre támaszkodó lapos tetős posta – láthatóan mind a háború után épültek, és ez meg is látszott rajtuk. Szinte semmi nem maradt a vélhetően földszintes-egyemeletes „régi város”-ból, a mellékutcában a felismerhetetlenségig lepusztult, szétmállott és a legkülönbözőbb módon egybetákolt épületek, kijjebb otromba, sivár lakótelep, még kijjebb faházak, viskók inkább, a hegyvidéki falvak jellegzetes nyomorával. Ehhez képest az állomásépület az esztétika csúcsát jelentette.
       A központban a hagymakupolás templom volt az egyetlen objektum, amelyen tekintetemet megpihentettem, bár a tetején az idők során elsötétedett horganylemez már egyáltalán nem volt kedvemre való.
       Vettem negyed kiló „prjányikit” (amolyan mézes puszedlit), a papírzacskót kezemben tartva, tartalmát majszolva indultam vissza az állomás felé, amikor egy fiatal fekete nő a biciklijén nagy sebességgel elhúzott mellettem, ám túl közel jött, az oldalán lógó táskájával jól meglökte a könyökömet, és én elejtettem, pontosabban az ütődés lendületétől elég nagy ívben elhajítottam a zacskót, amelynek tartalma szertegurult a járdán. A nő alig két méterre fékezett, letette a lábát, nyergéből hátrafordult, és félig szeppenten, félig cinkosan szemembe nézve ezt mondta:
       – Oj, párdontye!
       Egészen addig azt hittem, meglehetős jártasságra tettem szert a vidéken járatos szláv nyelvek használatában, ám azt még soha senkitől nem hallottam, hogy a „pardon”-hoz valaki így ragasszon felszólító módú személyragot, mintegy az orosz „izvinyitye” vagy ukrán „vibácste” mintájára.
       Alighanem elmosolyodhattam, pár pillanatig szégyentelen kíváncsisággal csüggtem a nő szép arcán, aztán megvontam a vállamat, és leguggoltam összeszedni a szétszóródott puszedliket. Segíteni akart, de a kerékpárja akadályozta ebben, nem tudott mit kezdeni vele, így egyetlen pillanatnyi tétovázás után, ahogy ott guggoltam, nekitámasztotta a hátamnak.
       Ezt már nem állhattam meg nevetés nélkül, kacagni kezdtem, ő meg rám-rám hunyorítva összeszedte a mézes finomságot. Én nem mozdulhattam, eldőlt volna a bicikli, így csak néztem és nevettem, nevettem és néztem, ő meg átadta a teleszedett zacskót:
       – Holubi buduty gracijnyi.
       Kellett pár pillanat, amíg megértettem, mire céloz ezzel a megint csak elég furcsa szóhasználatú mondattal. „A galambok hálásak lesznek”, mondta nagyjából ukránul, de e nyelvtől idegen ’g’ hangot használva, és nyilvánvalóan a latin „gratias” szóból szláv képzővel alkotva azoknak a galamboknak a jelzőjét, amelyekkel szerinte fel kellene etetem az eléggé koszos járdán meghempergetett puszedliket. Tőlem ugyan messze állt a tisztaságmánia, tengeri hajóutakhoz szokott ember nemigen nézi, mennyire felel meg a magasabb higiéniás elvárásoknak az, amit megeszik, így a magam részéről gond nélkül elfogyasztottam volna a porban forgatott prjányikiket, de engedtem a nő ajánlatának, és ruszinul megkérdeztem, „Á hde szja majuty búti szi holubi?”, és hol kellene lenniük ezeknek a galamboknak, „Tam szuty, na hrisztoszovoji korpuszi”, ott vannak a krisztusi korpuszon, felelte újra csak valami latinos beütéssel (corpus), és már indult is a templom felé, hogy a hátoldalánál megmutassa a hatalmas kőfeszületen tanyázó brúgató madarakat.
       Így kezdődött életem legkülönlegesebb, legviharosabb, legrövidebb, de legtovább kísértő szerelme, amelynek maradékait úgy hordom lelkemben, mint a mézes sütemény szúrósan keménnyé száradt morzsáit a kabátzsebemben.

2012. augusztus 20., hétfő

Kreatív játék - társasjáték - party kellék

Ma ezt a levelet kaptam:

Asszony, Christian Celinena

Drága az Úrban,

Tiszteletben kell tartani és az emberiség, úgy döntöttem, hogy írok neked egy humanitárius föld alatt.

Asszony vagyok, Celinena Christian idosödo özvegy, akik hosszabb ideje betegség (tüdo Rák) és (stroke). Nos vagyok, gyermek nélkül, hogy a néhai Mr. Joseph Christian, aki dolgozik, Kuvait nagykövetséget Elefántcsontpart oly sok éve. Én jelenleg befogadott egy magánkórházban itt Abidjan Elefántcsontpart, mert a betegségem, és azt kell, hogy az alapok, amit örökölt néhai férje, aki hat évvel ezelott halt meg egy motoros balesetben.

Amikor a néhai férje élt o helyezte el a dolláros összegre 2.500.000.00 (Két ötszázezer dollár, amelyet nyert kreatív játék ), a banki itt Abidjan Elefántcsontpart, és jelenleg ez az alap még mindig tartott a bank itt Ivory Coast. Ennek ellenére teszek fel bennem, hogy írni neked ezt a levelet, mert az orvosom azt mondta nemrég, ho gy nem fogom tartani az elkövetkezo 3 hónap során az én rák problémája, és ez már nekem határos, mivel a napon, amikor bejelentették ezt velem. Ennek érdekében úgy döntöttem, hogy ezt az alapot adományoz, hogy egy becsületes és istenfélo személy vagy szervezet, amely használja ezt az alapot a jótékonysági és humanitárius célból, például az építési iskola, árvaház otthon, kórház építése a szegények és a terjedését Isten szava, stb

Vettem ezt a határozatot, mert nincs saját gyermeke, hogy ezt az alapot lehet örökölni. Amikor a néhai férje élt, o mindig arra figyelmeztetett, hogy ne tegye ki a vagyonát a rokonai, mert ok is sokféleképpen próbálták kiküszöbölése neki, mert a vagyonát. Sot, én és néhai férje egyaránt újjászületett keresztények halála elott, és rokonai mindig haragudni rá, mert a vallás akar. Ennek érdekében úgy döntöttem, hogy kövesse az utasításokat az én néhai f rje, és nem tájékoztatja a néhai férje rokonai, hogy létezik ez a ügyességi társas játékok alap, mert a hitetlenek.

Én Ezzel a döntéssel a saját adományozni ezt az alapot az Isten munkája, mert azt akarom, hogy Isten legyen irgalmas hozzám, és fogadja el a lelkem, mert tudom, hogy Istennél minden lehetséges. Én szeretném, ha válaszolni erre a levélre a leheto leggyorsabban, mert a Lélek az Isten utasítása nekem, hogy válassza meg a megvalósításához ez a tanítás. Arra számítok, azonnali választ toled, hogy én is tudd a következo lépés, hogy kövesse, mert szeretnék az alap átadandó ki ez az ország, mert én végig egy kemoterápiás kezelés a következo 10 napra.

Abban a reményben, hogy megkapja a választ, és továbbra is áldott.

Christian asszony Celinena
 Megdöbbenésemben felújítottam ezt az oldalt:
Christian asszony nagyobb dicsőségére. (bdk)

2012. július 19., csütörtök

Honlap optimalizálás - spam blog?

Vagy másfél hónapja történt: a Blogger értesített, hogy egyik blogomat spamblognak minősítették, ezért törölték. Hm. Kicsit nagyon meglepődtem. A blog ugyan nem volt valami nagy szám, de korábban már 3-as PR-értéket kapott. Az ember azt gondolná, hogy ha a Google ilyen magasra értékel egy lapot, akkor a Google blogrendszerre, a Blogger (blogspot.com) sem gondolhatja, hogy haszontalanság, sőt, törölni való ártalmas spam. Megvonogattam a vállam, de mivel túl értékes anyag valóban nem volt ebben a blogban (nő jó, lényegében másodközlő hely volt, de hát saját posztjaim újraközlése már csak mégsem nevezhető spammolásnak). Mivel éppen elég sok más dolgom volt, különösebben nem foglalkoztam az esettel, igazi veszteség nem ért, bár természetesen sajnáltam, hogy az erről a blogról küldött jó kis linkek elvesztek.

A gyomrom akkor ugrott össze, amikor ezek után nem tudtam belépni a Google-fiókomba. Valami olyasmit írtak, hogy az Ön fiókjában szokatlan művelet történt, ezért ideiglenesen elvesztettem a hozzáférési lehetőségemet. Jézus. 13 blogom, ebből 7-8 igazán fontos, 3 komoly irodalmi google-site-om (egyékben teljes írói archívumom), 5 év alatt írt és kapott minden levelem (gmail) válik hozzáférhetetlenné, ha kizárnak a saját fiókomból. Szerencsére voltak visszaállítási lehetőségek, ezek közül az SMS látszott a leghasználhatóbbnak: ha bekopogom mobilom számát, küldenek rá egy kódszámot, azzal visszaállíthatom a fiókot. Hát kínos pár perc volt. Szerencsére sikerült a művelet, megkönnyebbültem. Vesszen az az egy blogocska, fő, hogy minden egyéb megvan.

Csak mostanában gondoltam arra, hogy egy ilyen eset bármikor újra előfordulhat, kellene valami elővigyázatossági intézkedést tennem. A leveleim szerencsére gépben is megvannak mind, az Outloock-kal használom a gmailt, rendszeresen archiválok. A blogok biztonsági másolatait sem gond elraktározni, akár havonta ismételni. De akkor még ott vannak a google-site-ok és más egyebek. Valami generálisabb megoldás kellene.

Arra jutottam, hogy nyitok egy új gmail-fiókot, új mailcímmel és új jelszóval, és az újnak hozzáférést biztosítok a régihez. Ha egyikkel nem, be tudok majd lépni a másikkal. De ez így sajnos nem működik, viszont az egyes egységeknél felvehetem társtulajdonosként a másik identitásomat. Ezt is tettem: minden bloghoz és sitee-hoz külön meghívtam magam társ-adminisztrátornak. Így most elvben a legfontosabb helyeket két helyről is el tudom érni.

Miközben a blogokba hívogattam meg magam, észrevettem, hogy az irányítópulton van egy "Törölt blogok" gomb. Eddig észre sem vettem. Hát bizony ott van alatt a törölt blog neve (Honlap optimalizálás), és hogy a rendszer spamnak minősítette. De lám csak: van egy VISSZAÁLLÍTÁS opció.

Megörültem, megnyomtam. A művelet ugyanaz: adjak mobilszámot, küldenek kódot. Megtörtént. Nyitnám az oldalt, helyette egy szöveg a rendszertől: mivel az sms-kódot megadtam, így már látják, hogy létező személy vagyok, ezért valószínűleg alaptalanul minősítették spamnak a blogomat, amiért is elnézésemet kérik. Az operátorok egy napon belül elbírálják, hogy visszaállítják-e az oldalt.

Itt tartunk most. Persze: ha vissza is kapom, másfél hónap alatt a 3-as PageRank értéke nyilván elveszett, és én is töröltem a rá mutató linkeket. De már kíváncsiságból kivárom, mi lesz a vége.

2012. június 14., csütörtök

Keresőoptimalizálni jó.

Keresőoptimalizálni jó. Kísérletból hobbivá, hobbiból szenvedéllyé lett számomra ez a tevékenység. Mostanában ugyan leginkább saját honlapjaimon gyakorlom, de ezt semmivel sem teszem kevesebb lelkesedéssel, semmint ha komoly megbízást teljesítenék. Készítem és bütykölöm az oldalakat, küldöm a linkeket, Árgus szemmel figyelem a találati listákat. Ujjongok, ha valamelyik weblapom előbbre lép a Google-sorban, és csüggedek, ha hátrébb sorolódik. Mindeközben szabályos kis webbirodalmat építettem ki, le kellene állnom az új és új egységek építésével, de aztán mégis találok valami új lehetőséget - és meg is ragadom.
Nemrégiben egy ukrán szolgáltató kínálata volt az, aminek nem tudtam ellenállni. Fel is raktam rá - na mit? Egy keresőmarketing oldalt...

2012. május 15., kedd

Parlament előtt az új adómódosítások

 Íme a részletek!

 Forrás: Napi Gazdaság (http://napi.hu/)
A kormány május 11-én, azaz pénteken kora este benyújtotta az Országgyűlésnek az adózást érintő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot. Szerepelnek benne a nagy vitát kiváltott új adók is.

A péntek este benyújtott törvenyjavaslatból immár egyértelműen kiderül, hogy a tranzakciós adó illeték lesz. Eszerint illetékfizetési kötelezettség terheli egyebek mellett az átutalást, beszedést, készpénz be-, és kifizetést, a készpénzátutalást, okmányos meghitelezést (akkreditív) és a készpénzfizetésre szóló csekk beváltását. Nem kell illetéket fizetni az állampolgár egy bankban vezetett saját, eltérő számlák közötti pénzmozgása, az értékpapírszámlával kapcsolatos fizetési számlán végrehajtott fizetési művelet, és a fizetési, illetve értékpapír-elszámolási rendszerekben történő teljesítés véglegességéről szóló törvény hatálya alá tartozó fizetési műveletek után.

A törvényjavaslatok között szerepel még a sokat vitatott távközlési- és a biztosítási adó is.

Sarc a közművekre

Meglepetés a szektor szereplőinek

Az adó bejelentése a szektor szereplőit meglepetésként érte és megdöbbenéssel fogadták, hiszen a tárca egyáltalán nem egyeztetett velük, de még a szándékról sem értesültek.

A távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvényt a javaslat úgy módosítaná, hogy az energiaellátók mellett az adófizetési kötelezettség kiegészül a villamos energiáról szóló törvény szerinti és a földgázellátásról szóló törvény szerinti egyetemes szolgáltatóval és elosztói engedélyessel, illetve a közszolgáltatókkal: víziközművekkel közüzemi tevékenységet végző szolgáltatókkal, valamint a települési hulladékkezelési közszolgáltatókkal.

Az adó mértéke 8 százalékról 11 százalékra emelkedik, és az ebből származó bevétel a központi költségvetést illeti meg, és nem a távhőtörvényben meghatározott célok megvalósítását szolgáló előirányzatot.

Az indoklás szerint a törvényjavaslat tartalmazza a kormány és a Bankszövetség közötti megállapodás átültetését a különadótörvénybe. Ennek alapján a pénzügyi intézmények levonhatják a 2012-es különadó alapjukból a mikro-, kis- és középvállalati szektornak, természetes személynek nyújtott, az uniós pályázati támogatással érintett projekteknek az önerő kiegészítéséhez, valamint az előfinanszírozáshoz nyújtott hiteleiknek növekményét.

Végtölesztés

A módosítást indokolja az is, hogy a megállapodás óta eltelt időszak rávilágított a szövegpontosítás szükségességére. Így a pénzügyi intézmények minden végtörlesztés miatti veszteséget figyelembe vehetnek a levonható - a veszteség 30 százalékában meghatározott - összeg meghatározásakor. Ez független attól, hogy a veszteség a számviteli szabályok alapján mikor keletkezett.

Az "árfolyamgát" rendszerén keresztül a deviza jelzáloghitel havi törlesztőrészletének az árfolyamgát feletti részéből a kamatrészre eső hányadot teljes mértékben a költségvetés térítené meg a pénzügyi intézmény és a költségvetés közötti 50-50 százalékos tehermegosztási mód helyett. A kamatrészre eső hányad 50 százalékát a pénzügyi intézmény a hitelintézetek pénzügyi járadéka útján fizetheti.

Megszűnő kisadók

A kisadók száma csökken: 2013-tól megszűnik a közforgalmú gyógyszertárakat és a közvetlen lakossági gyógyszerellátást végző intézeti gyógyszertárakat terhelő gyógyszertár szolidaritási díj.

Szintén a Széll Kálmán Terv 2.0 programnak megfelelően bevezetik a pénzforgalmi számla nyitásra kötelezett vállalkozások egymás közti kifizetéseinek körében a készpénzteljesítés korlátozását.

Módosul a szövetkezetekre vonatkozó szabályozási környezet, lehetővé válik az új típusú szociális szövetkezetek gyors és olcsó létrehozása. Ezek a szövetkezetek a munkából kirekedt hátrányosabb helyzetű személyek számára biztosítanak munkalehetőséget, ezért indokolt, hogy e tevékenységhez adómentesség kapcsolódjon. A javaslat ezért az szja-törvény adómentes bevételeket tartalmazó mellékletének új jogcímmel való kiegészítését kezdeményezi.

A javaslat kezdeményezi az adóelőleg megállapításához kapcsolódó nyilatkozattételre vonatkozó szabályok pontosítását. A régi szabályozás szerint nem volt egyértelmű az, hogy nem kell mindenkinek nyilatkoznia, akinek a jövedelme meghaladja a 2 millió 424 ezer forintot. Ezért a tervezet szerint csak annak a magánszemélynek kell nyilatkozatot tennie, akinek a jövedelme évközben már meghaladta a jelzett összeget, és erre a korábban megszerzett jövedelmére nem számoltak adóalap-kiegészítést.


Erre azért van szükség, hogy az szja-bevallás benyújtásakor ne legyen különbség a jövedelem tényleges adója és az abból levont adóelőleg között. Az új szabály az egy munkáltatótól - kizárólag munkaviszonyból - származó jövedelmet szerző magánszemélyekre nem vonatkozik, így nekik ilyen adóelőleg nyilatkozatot nem is kell tenniük.

Változik a járuléktörvény

A járuléktörvényhez egy olyan - visszamenőleges hatályú - szövegpontosítási javaslatot tesz a kormány, amely egyértelművé teszi, hogy a korhatár előtti ellátásban vagy szolgálati járandóságban, illetve balettművészeti életjáradékban részesülő személyeknek nem kell saját maguk után havi 6390 forint egészségügyi szolgáltatási járulékot fizetniük. Ők - más tb- vagy szociális ellátásban részesülőkhöz hasonlóan - alanyi jogon jogosultak egészségügyi szolgáltatásra, és utánuk az állam fizeti meg a járulékot.

Adómentes lesz az otthonteremtési kamattámogatás

A javaslat kezdeményezi továbbá, hogy mentesüljön az adó alól az otthonteremtési kamattámogatásról szóló kormányrendelet szerinti feltételekkel a hitelintézet által elengedett kötelezettség. Ezzel összefüggésben a központi költségvetésből igényelt otthonteremtési kamattámogatás is adómentes lesz.

A jövőben nem minősülhet az adószám megállapítását megakadályozó, kizáró oknak az az adótartozás, amely jogerős adóhatósági határozaton alapul, de a határozat bírósági felülvizsgálatának megindítására nyitva álló határidő még nem telt el. Ugyanez vonatkozik arra is, ha az adózó által kezdeményezett, a határozat felülvizsgálatára irányuló bírósági eljárás jogerősen még nem zárult le.


Az adóhatósági iratok kézbesítési véleleméről az adóhatóság az ügyfélkapun keresztül értesíti az adózót, illetve a NAV honlapján is 15 napra közzéteszik az irat tényleges átvételét elősegítő adatok. Szintén az adózók számára kedvező változás, hogy a vélelem megdöntésére irányuló kérelmet a NAV honlapján való közzétételtől számított 15 napon belül akkor is be lehet nyújtani, ha egyébként a határidő már eltelt volna, vagy abból 15 napnál kevesebb lenne hátra.


A javaslat - annak érdekében, hogy az adatszolgáltatáshoz kapcsolódó adminisztrációs terheket csökkentse - a belföldi összesítő jelentésben számlánként részletesen jelentendő adatokat - például a partner adószámát - értékhatárhoz (500 ezer forint áthárított áfához) köti. Ehhez kapcsolódik a javasolt módosítás is: 2013-tól fel kell tüntetni a számlán a vevő adószámát, ha az áthárított adó az 500 ezer forintot eléri.

2012. május 14., hétfő

Új oldalak, új helyeken

Jobb híján egyelőre a saját nevem jelzi azt a két új webhelyet, amelyet seo-célokból üzemeltem be. Túl sok blogom van már a blog.hu és a blogger.com rendszerében, a többi erős oldalam mind a hhrf szerverén fut - igaz, hogy hatékonyak, de nem túl szerencsés, ha mindenhová ugyanazokról az fődomainokról érkeznek a linkek, a támogatásnak nemcsak erősnek, szélesnek is kell lennie. Úgyhogy elkezdek majd oldalakat rakni ez alá a főlap alá: Balla D. Károly  
- domainnév kifejezetten tetszetős: bdk.16mb.com, s ennél is jobb, hogy előtaggal bővülő aldomainok is nyithatók (igaz, ezek 24 óra alatt aktivizálódnak), így nem kétséges, hogy lesz majd konyv. és seo. előtagú alrenszer is. A kitűmnő minőségű és reklámmentes hosztingot egy ukrán szolgáltató biztosítja. Ez az első oldalam, amely "hazai" szerveren fut.

És hogy azért a földrajzi eltolódás ne legyen túl erős, lett egy ilyen is:  Balla D. Károly

2012. április 24., kedd

Könyv - könyvek - Google-trendek

Megszűnt egy SEO-megbízásom, ezért eltűnődtem azon, a meglévők mellé - pl: Casino Budapest Kaszinó Texas Holdem Póker Játék  Olcsó nyárigumi  Tokaji bor marketing - aszu Belsőépítészet - tervezés Olcsó téli gumi - nyárigumi   milyen reklám-oldalt lenne még érdemes indítanom. Az érdeklődésemtől kissé messze eső fentiekkel ellentétben valami hozzám közelebb állót gondoltam megcélozni. Adódott is azonnal a KÖNYV. Ehhez társítottam volna azt, hogy könyvkiadás, esetleg könyveladás. De mielőtt a társkifejezéseket kiválasztottam, életemben először roppant tudományos szakmai esetvizsgálatot folytattam a Google trendek alkalmazás segítségével. Így kissé módosult az eredeti elképzelésem.


Az oldalt egy korábbi jópofa montázsommal illusztráltam és feltettem rá egy régi, de a témába jól illeszkedő cikkemet.

A könyves téma eléggé terhelt, sokmilliósak a találati listák. De hát ettől szép egy magam-támasztotta kihívás. Az oldal:

Könyv - kiadó - online könyvek - letöltés 

2012. április 12., csütörtök

Korszerű transzferár nyilvántartás


     Az transzferár nevek senkit ne tévesszenek meg. A színhely nem a napfényes Hellasz, és a cselekmény sem az ókorban játszódik. Ahogy Raymond Queneau írná: a transzferár nyilvántartás szereplői valóságosak, ezért képzeletbeli személyekhez való hason­lóságuk csakis a véletlen műve lehet. Ám transzferár nyilvántartásnak mégsem nevezhetjük a Korszerű Nyilvántartást, már csak azért sem, mert óvjuk attól a Nyájast, hogy valamely intellektuális pasziánszra vetemedjék, miáltal azonosítási kísérletei elvonnák a figyelmét magáról a lényegről. A transzferár nyilvántartás a belletrisztika szabályait, nem pedig az élet banalitását követi, tehát a műből levont bárminemű következtetésnek a külső valóságra vonatkoztatása hibás logikájú művelet. Érjük be esztétikai konklúziókkal. Vagyis vegyük a művet annak, ami, és nem annak, ami nem. Ne törekedjünk arra, hogy az általános emberi viszonylatok művészi interpretálását folyton lapos reáliákkal ütköztessük. Az „ars longá”-t semmi esetre se cseréljük fel a „vita brevis”-szel!


     Ha azonban mégis – emez intő szó ellenére – a Nyájas feltett szándéka lenne, hogy fókuszált nagyítóüvegét a honlapra irányítva Serlock Holmes módjára feltérképezze: hol, miben, hogyan fedi a transzferár nyilvántartás emelkedett világa a triviális életet, két segítő szempontot kínálhatunk számára.
     Az egyik, hogy soha ne a múltját és környezetét keresse a műben, hanem ellenkezőleg: a transzferár nyilvántartást vetítse ki emlékképei­re, tapasztalataira, közvetlen és közvetett úton szerzett ismereteire, így keresve az átfedéseket. A módszer az útlevélvizsgálat metodológiáját utánozza. Figyeljük meg, a jól kiképzett és tapasztalt határőr előbb mindig az arcunkat fürkészi, szemünkbe néz, és csak aztán veszi szemügyre a fényképünket a passzusban. A magyarázat nyilvánvaló: arcunk részletekben sokkal gazdagabb, így árnyalt, összetett benyomás hagy a szemlélőben. Ennek az összhatásnak kell, hogy megfeleljen a fotó. Fordított sorrend esetében egy degradált, csak egyes (bár lényegi) vonásokat tartalmazó, részletszegény fénykép elemeit keresné az arcunkon, és ezeket sokkal nagyobb eséllyel megtalálná akkor is, ha a fotó hamis. Mint ahogy aki nem látott valódi százdollárost, az nem veszi észre a hamisítvány gyengéit. Tehát: előbb merüljön el a Nyájas a transzferár nyilvántartás gazdag és színes világában, és aztán az olvasottakat ütköztesse saját emlékezetének megfakult argoszi képeivel. Talán megkockáztatható a kísérlet eredményének a prognózisa: az egymást fedő gócpon­tok közti viszonyrendszer bizonyos valóságos összefüggések lényegére is fényt deríthet.
     Másik szempontunk legyen a belátás. Felfedezéseinket, azonosításainkat – akár csak valószínűsíthetőek, akár bizonyosak – tartsuk meg magunknak. Ezzel nemcsak a hősök emléke és a még élő személyek érzékenysége, hanem a szerzői koncepció iránti tiszteletünket is kifejezhetjük. Hiszen ha a transzferár nyilvántartás alkotójának a célja egyfajta leleplezés, bizonyos titkok kibeszélése lett volna: akkor a szereplőket saját köznapi nevükön vonultatná fel, s nem folyamodott volna alkotói absztrakcióhoz. Mivel azonban ezt megtette, igyekezzünk szándékát akceptálni; és – nem árt újra hangsúlyozni – elégedjünk meg az esztétikai értelmezéssel, ugyanis a transzferár nyilvántartás művészi értékéhez nem hozzátesz, hanem inkább elvesz belőle, ha túlságosan sok ponton egyeztethető a vulgáris valósággal.
     Ami persze korántsem jelenti azt, hogy az áthallásokat ne regisztrálhatnánk, épp csak ajánlatos ezeknek mindenfajta értékítéletünkben látens módon, csupán implicite jelen lenniük.
     Mint az élet banalitásaitól, épp úgy eltér a transzferár nyilvántartás a transzferár történelem tényeitől és a mitológia hagyományaitól is. A szereplők puszta nevükön és sorsuk egy-egy mozzanatán túl nem sokat örököltek ókori elődeiktől. Az egyezések és különbözések valamennyi vonatkozásának feltárása már-már lehetetlen vállalkozás lenne, és mindenképpen túlmutatna a jelen kereteken. A legszembetűnőbb eltéréseket azonban talán érdemes megemlítenünk.
     Az transzferár drámák úgy tudják, Oresztész és Elektra testvérek: mindketten az argoszi királyi pár, Agamemnon és Klütaimnésztra gyermekei. Apjuk összeesküvés áldozatává válik: a hatalomra törő unokafivért a királyné bújtja fel a gyilkosságra, és Egiszthosz el is veszi a törvényes uralkodó életét, trónját – és feleségét. Elektra segítségével a száműzetésből hazatérő Oresztész bosszút áll a trónbitorló rokonon és az áruló édesanyán.
     A Korszerű Nyilvántartásben más a szereposztás.

2012. április 4., szerda

Terjed a transzferár nyilvántartás


     Ez a transzferár nyilvántartás nem volt, nincs, és nem is lesz soha. Transzferár nyilvántartás nem lesz. Szerkezet, teória, halmaz – igen. Még ábránd, szerelem, szorongás vagy bűnhődés is lehet, csak transzferár nyilvántartás keresőmarketing nem, mert lényegét éppen az képezi, hogy hiányzik. Mihelyst lenni kezdene, már egyáltalán nem lehetne. Hiszen attól van, hogy nincs.
     Ennek a nem létező transzferár nyilvántartásnak a címe Keresőmarketing, lévén önnön hiánya elé állít tükröt. Hogy még mi minden mással szembesít, az talán kiderül a könyvből, amelynek, az egyszerűség kedvéért, ugyanaz a címe, mint annak a transzferár nyilvántartásnak, amelyik nincs benne.
     De ha nem a transzferár nyilvántartás, akkor mi tölti meg az oldalakat? Nos, csupa olyasmi, amit komoly köteteknek tartalmaznia illik: ajánlás, előszó, jegyzetek, egy utószó-tanulmány fejezetei, szómagyarázatok, sőt: a transzferár nyilvántartás keletkezéstörténetét naplószerűen rögzítő SEOk. Ezek a járulékos transzferár nyilvántartások teszik olyannyira karakteressé a révükön megalkotott Nincset, hogy lapról lapra haladva egyre jobban behatolhatunk a hiányba, míg végül nagyobb megelégedéssel tehetjük le a könyvet, semmint ha  magát a transzferár nyilvántartást olvastuk volna.


     Bizonyos megítélés szerint a létező világ nem egyéb, mint két nem létező végzetes karambolja. Ehhez hasonlóan az elkövetkezendő oldalakon olvasható írásmű is transzferár nyilvántartás nélküli képződmények ütközése révén jött létre. Egyrészt élt bennem egy formázatlan zárvány, másrészt kreáltam egy üres szerkezetet. Az előbbi konstrukció híján nem ölthetett transzferár nyilvántartástestet, az utóbbi fikciós vázaival meredezett csupaszon a semmibe. Ám ahogy az alaktalan tartalmat belelőttem a tartalmatlan struktúrába, az egymásba hatolás helyén transzferár nyilvántartáscsírák indultak lassú sarjadásnak. Sokuk már kezdetben életképtelennek bizonyult, akadt, amelyik elfajzott vagy jellegtelen, satnya kezdemény maradt. Néhányuk azonban átvészelte mind az írói ösztönök gyújtogatását, mind a tudatos műgond veszejtő aszályát.
     Hogy mivé gyarapodtak a hajdani sarjak, egyre kevésbé tudtam megítélni. Túlnőttek rajtam, fölém terebélyesedtek, néha már alig ismerem ki magam a kusza vadonban, és bizony előfordult, riadtan menekültem az átláthatatlan összefüggé­sek baljósan tekeredő liánjai közül. Hogy mégis közlekedni tudjak a buja tenyészetben, bozótvágó késsel nyitottam széles járatokat. Ezzel azonban összekaszaboltam az egybefüggő részeket, ösvényekkel választottam el kezdeteket végektől. Behatolásom eredményekén a megmaradt textusok jellegét most már nemcsak az határozta meg, milyen transzferár nyilvántartási elődöktől származnak, nemcsak az, mivé fejlődtek, hanem magukon viselték utólagos erőszaktételem nyomait is.

2012. március 30., péntek

Kézikönyv: Transzferár nyilvántartás


Arra gondoltam, hogy az Adózási Kézikönyvet magam adom ki. Kis transzferár nyilvántartásos műhelyem szerény tevékenységi körében el tudtam volna képzelni, ám erről a tervemről hamarost mégis letettem, mert tudtam, ezzel az önkezűséggel a keresőoptimalizálás bonyolítanám problémámat, újabb belső hurkot csavarnék a körém rajzolódó bűvös geometrián. Ebben az alkotói útvesztőben már korábban sem tudtam mindig pontosan eldönteni, írója vagy szereplője, tárgya vagy médiuma vagyok annak az elmondatlanul előadott történetnek, amely most már úgy nehezedett rám, mint nyomasztó bűn terhe.
     Kétségbeesésemben, utolsó szabadulási kísérletként, elkezdtem feltölteni az internetre transzferár nyilvántartásomat. Fejezetről fejezetre készítettem a digitális közlésre átigazított verziót, hétről hétre szaporodtak a virtuális világba vetett transzferár nyilvántartásrészek, és ideig-óráig sikerült azzal áltatnom magamat, ezen a réven feloldozhatom magam a bénító hatás alól.
     De nem. Transzferár nyilvántartásom olyan konokul és keményen ellenállt ennek a közlési formának, annyira mellékvágányra kezdte terelni önmaga lényegét, hogy felhagytam vele. Be kellett látnom, próbálkozásom annak a gyilkosnak a szánalmas igyekezetéhez hasonlít, aki a hulla elrejtésével szörnyű tettét is eltüntethetőnek véli.
     Ekkorra lidérces álommá, kínzó lelkiismereti teherré vált a Transzferár nyilvántartás. Baljós sugallatot láttam az eltelt esztendők számában is: hat éven át írtam, és hat éven át próbáltam eltaszítani magamtól munkám eredményét. A tizenharmadik­ban meg kellett értenem: azzal, hogy a megírhatatlant akartam megírni úgy, hogy mégsem írtam meg, kiváltottam a sors haragját, ezek után művem, a keresőoptimalizálás azáltal nyerheti el értelmét, ha soha nem kerül nyilvánosság elé: megmarad zárványnak, önmagába burkolózó bűntudatnak, nyomasztó belső látásnak, amely a keresőoptimalizálás révén értem és ellenem létezik, mint vezeklésem és megváltásom rejtett korpusza.
     A külvilág számára a Transzferár nyilvántartás nem volt, nincs, és nem is lesz soha.

2012. március 25., vasárnap

A végső transzferár nyilvántartásig


     Az őrült ötlet felmerülésétől az első transzferár nyilvántartásig kedvenc szövegemet szerettem benne, soha azelőtt és azóta sem éreztem a teremtés olyan eufóriáját, mint amikor a befejezéshez értem ezekkel a mondatokkal: A dolgok vagy önmagukban igazak, vagy sehogy. Dolgok viszont önmagukban nem léteznek. Így hát semmi sem igaz.” Elöntött az elégedettség, lám keresőoptimalizálás, kétszáznál alig több szövegoldalon sikerült olyan fikciós valóságot teremtenem, amely tagadja és (önhitten azt gondoltam:) talán meg is haladja a wittgensteini állít-transzferár nyilvántartást („Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell”), hiszen a hallgat-transzferár nyilvántartás és a beszéd közötti kényszerű transzferár nyilvántartás helyett transzferár alternatívát kínál: úgy mond el honlap kínos történetet, hogy a honlap nem mondja el.
     Az első változat transzferár nyilvántartása után honlap ideig még tartott a va­rázs, ám amikor azzal a gondolattal játszadoztam, hogy előbb-utóbb kiadom a kezemből a kéziratot, akkor szorong-transzferár nyilvántartás keveredett érzéseimbe, kételyek és riadalmak kerítettek hatalmukba. Félelmeimnek több rétege torlódott honlap transzferár nyilvántartásra, honlapszerre tartottam attól, hogy nem jó, vagy legalábbis nem eléggé jó az Optimalizálás ahhoz, hogy regényíróként bemutatkozzam vele, de ugyanígy féltem attól, hogy túlságosan jó, életem főműve, amelyhez foghatót már soha nem tudhatok írni, így megjelenésével további pályám értelmetlenné vagy szánalmasan leágazóvá válik. Honlapforma rémülettel gondoltam arra, rövidesen nyilvánosságra kerülnek legrejtettebb gondolataim, és arra is, ha nem sikerül kiadót találnom, akkor nagy tettem az ismeretlenségbe süllyed. Mintha nagyszerű bűvész-trükköt dolgoztam volna ki, de sem magamnak megtartani, sem bemutatni nem lennék képes. Úgy éreztem: művem akkor is értelmét veszti, ha megjelenik, és akkor is, ha nem. Legszívesebben az íród-transzferár nyilvántartás állapotában tartottam volna, holott már honlap nem volt mit írnom rajta.
     Aggodalmaim az ötlet első felmerülésétől számított hetedik esztendőben kulmináltak, miután a Tokaji Írótáborban kéziratot kért tőlem honlap budapesti belvárosi kiadó igazgatója. Örülnöm kellett volna a kivételes lehetőségnek, ám én inkább feszengtem, honlapformán féltem az elutasít-transzferár nyilvántartástól és a sikertől. Végül persze benyújtottam az anyagot. A szerkesztőm elolvasta, határozottan tetszett neki. Kérdésemre, vajon élvezhető és érthető-e olyasvalaki számára, aki soha nem élt Argoszban, azzal válaszolt, Európa keleti felén kicsit mindenki argoszi. Ő meg különösen, hiszen évekig dolgozott Moszkvában, jól megismerte a spártai viszonyokat. Biztosított arról, elkötelezik magukat a megjelentetés mellett.
     Ám kézirattól könyvig támogat-transzferár nyilvántartásokon át vezet az út, így a kiadó beadta a megfelelő pályázatokat, velem szerződést kötöttek, amelyből megtudtam, amiről addig fogalmam sem volt, hogy munkám esszéregény.
     A tehetetlen transzferár nyilvántartás honlap-szerre nyomasztó és felszaba­dult állapotában könnyű kézzel, három téli hónap alatt írtam honlap új, m-transzferár nyilvántartásik regényt, és amikorra esztendő múltán az elsőt visszavettem (mert a pályázatok nem jártak sikerrel), a transzferár nyilvántartásként írt már nyomdában volt. Így előzte meg tiszteletlenül idősebb elődjét a kissé éretlen Élted volt regénye, és így vehettem újra birtokomba a hátraszorult Optimalizálást. Elégedett lehettem: dédelgetett szövegem újra az enyém volt, keresőoptimalizálás az enyém és senki m-transzferár nyilvántartásé. Úgy vontam magamhoz, mint a rég látott kedvest. Ismét dolgozni próbáltam rajta, ám ez a többhavi foglalatosság már nem szerzett igazi örömöt, mint ahogy felnőtt fejjel már hiába találkozunk kamaszkorunk halálos szerelmével. Honlap-optimalizálás.
     M-transzferár nyilvántartásodjára könnyebb szívvel kerestem kiadót. Szorong-transzferár nyilvántartásom is kisebb volt, mialatt a fejleményeket vártam. Bő m-transzferár nyilvántartásfél évvel később, ugyan keresőoptimalizálás sikertelen pályázati fordulók után, a m-transzferár nyilvántartásik helyről is visszavettem a kéziratot.
     Ez az újabb viszontlát-transzferár nyilvántartás már nem járt a korábbi izgalom­mal és megelégedéssel, inkább keserves volt, semmint felemelő.
     Kiadatlan regényem honlapszerre nyűggé vált, olyan lehúzó teherré, amelyet nem sikerült írói gondolámból kivetni. Fixa ideámmá kezdett válni, hogy addig semmi esélyem az alkotói továbblépésre, míg meg nem szabadulok tőle. Viszont megszabadulni, úgy éreztem, keresőoptimalizálás nyilvánosságra a transzferár nyilvántartásával lehetek képes.

2012. március 23., péntek

Transzferár-kommandó

Ez a bejegyzés voltaképp csak jelzése annak, hogy 10 blogomat és néhány egyéb webhelyemet előkészítettem arra, hogy egy újabb offenzívával a támogatott oldalt előrébb mozdítsam a Google-listán. Az első hely elérése mindeddig nem sikerült, holott lassan fél éve optimalizálom az oldalt. Most kidolgoztam egy eddig nem alkalmazott stratégiát és ezzel próbálok hatást elérni. A dolog azért kockázatos, mert ezzel az egyirányú "támadással" egyéb oldalaim pozícióját veszélyeztetem. Eddigi jól bevált harcmodorom az volt, hogy szinte minden oldalamról minden más oldalt linkeltem, így ezek összefonódva együttesen igen jelentős SEO-potenciált képeztek, de az egyes webhelyek hadereje megoszlott a gyakran százas nagyságrendben sorakozó linkek között. Most radikálisan csökkentettem az egyes oldalak kimenő linkjeinek a számát, ami ugyan azt jelenti, hogy a céloldalra küldött támogatás nagyban erősödik - de hosszú távon jelenti azt is, hogy a többi oldalam ereje a körbelinkelések megszűnése miatt hosszú távon viszont esni fog. és mivel ezek mindegyikéről éppen a céloldalra küldött link is szerepel, így a végeredmény akár negatív is lehet. Éppen ezért az offenzíva nem lesz hosszú, semmiképpen nem akarom bevárni, hogy a jól kitalált és rengeteg munkával felépített rendszerem "beroppanjon"- épp csak most a "körkörös" haderő helyett egy rövid, de koncentrál és célirányos akció lép érvénybe. (Persze azért óvatos duhaj vagyok: mert bár igaz, hogy legoperatívabb blopjaimat és néhány további erős oldalamat vonom be az offenzívába, de azért maradnak szép számmal érintetlen egységeim is, amelyek továbbra is küldik az egyenként gyenge, de összességükben jó hatású linkeket az operatív egység támogatása alól most kivont oldalakra is.)

2012. március 13., kedd

Honlapoptimalizálás - blogsiker

Alig hiszem: még nincs három hete, hogy elindítottam honlap optimalizálás, keresőmarketing című blogomat, és az első tagban szereplő kulcsszó mindhárom változatára (egybe írva, külön írva, kötőjellel) máris a Google-keresés első tábláján szerepel. Ez jól igazolja azt a döntésemet, hogy SEO-oldalaim többsége esetében felhagytam a keresőoptimalizálás kifejezésre való gyúrást: ez a szó túlterhelt, hatalmas a szakmai versengés, az első 100-ba kerülnöm is alig sikerült. Viszont a honlapoptimalizálás szóval gyors sikert értem el. Ráadásul, ahogy feltételezem: a nem-szakmai körök sokkal inkább az utóbbit ismerhetik az előbbivel szemben. Így hát át is kereszteltem pár oldalamat és sorra lecserélem a támogató linkeket is.

És nyomom a blogot.

  

2012. február 28., kedd

Keresőmarketing és agykontroll

 Újabb oldalak, SEO-munka előkészítése...

Keresőmarketing - Agykontroll

Nem titkolom: feltett szándékom, hogy jövő ilyenkorra, azaz 2013 tavaszára legfőbb kereseti forrásommá tegyem SEO- és keresőmarketing munkáimat, ezért egy-két témában új oldalt indítottam. Ezeket folyamatosan optimalizálva szeretném elérni, hogy a jó Google-szereplés okán reklámhordozóvá, illetve linkmarketing szempontjából hasznosíthatóvá váljanak. A korábbi SEO-bázisomról már beszámoltam, most azon dolgozom, hogy egyfelől a különböző helyeken létesített SEO-oldalakat egybelinkeljem, rendszerbe állítsam, másfelől főleg ezek révén a fentebb említett tematikus szájtokat felértékeljem. persze én az ilyen munkát soha nem tekintem formális technikai feladatnak. Ha a tét a Budapest Kaszinó találati lista megcélzása, akkor naná, hogy rá kerül a Pesti Nemzeti Kaszinó története, ha pedig a téma az általam eléggé lenézett agykontroll, akkor kis irodalmi viccet is csinálok a dologból. Egy regényrészletemet agykontrollosítottam...

2012. február 24., péntek

Tokaji bor + Pszichodráma

Miközben Tokaji bor című SEO-oldalam jó ideje a Google-lista első tábláján szerepel, egészen váratlanul a második táblán megjelent egy rég törölt posztom bázis-blogomból. Nem igazán értem, ez hogyan történhetett, mindenesetre célszerűnek látszott, hogy az adott link alá újra elhelyezzek valamit. Ez a mai napon meg is történt, itt látható:

Első táblára került a jó ideje már 3-as PageRankot szerzett Pszichodráma oldalam is, erről másutt így számoltam be, ide csak betűzöm:

Pszichodráma honlap optimalizálása

2012.02.24. 15:52 seo



Az első igazi siker Pszichodráma-oldalam optimalizálásában: a weblap felkerült az első Google-táblára (jelenleg a 8.) Gyorsan ki is tettem ezt a szöveget:
Ez az oldal a pszichodráma keresőszóra a Google találati lista első tízes tábláján szerepel. Az Ön vállalkozása szempontjából előnyös lehet, ha hirdetést, reklámot helyez el ezen a honlapon. > Írjon! < Keressen akkor is, ha saját oldalát szeretné előbbre mozdítani a találati listán - segítek!
Az oldalon megadom a címül szolgáló fogalom definícióját is:
Meghatározás: a pszichodráma nem egyéb, mint a pszichoterápiás kezelés gyakorlatában mintegy nyolcvan esztendeje megjelent akcióelvű, cselekvésközpontú, tüneti- és feltáró jellegű csoport-terápiás módszer, melyet eredetileg Jacob Levi Moreno a múlt század első felében dolgozott ki, és Mérei Ferenc honosított meg Magyarországon az 1970-es évek elején. Moreno szerint a pszichodráma az igazság színháza.
Továbbá pedig bemutatom saját projektemet:
=== EGY MŰFAJTEREMTŐ KÍSÉRLET ===

Minimalista abszurd pszichodráma

Mint a fenti definícióban is olvasható, eredetileg a pszichodráma nem irodalmi műfaj, hanem pszichoterápiás módszer. Új irodalmi projektumom keretében a fogalmat újraértelmezve kísérlem meg az abszurd pszichodráma műfajának a megteremtését, úgy is mint hatásos traumaterápiás eszközt (a tervezetnek külön blogot nyitottam, linkjét lásd a cikk alatt).
Pszichodráma és traumaterápiaDe vegyük sorra a fontosabb fogalmakat.
A pszichotrauma (pszichés vagy pszichikus trauma) az emberre ható, külső vagy belső eredetű pszichés túlhatások (sokk, stressz, tartós frusztráció) nyomán kialakuló lelki sérülés. A trauma túlterheli a normális szabályzó működéseket, és így a személyiségre jellemző összetartottság elvész, regresszió jelentkezhet, valamint kóros pszichés jelenségek alakulnak ki. A traumás állapotra jellemző a disszociatív hárítás, melynek során a tudat, a memória és az identitás, valamint a környezet észlelésének korábbi integrált funkciói bomlanak fel.
A traumaterápia (a pszichoterápia részeként) legelső sorban a fent leírt jelenség, a pszichés trauma hatásainak enyhítését, kezelését, lehetőség szerint megszüntetését célozza a legkülönfélébb módszerekkel, illetve foglalkozik a trauma megelőzésével és/vagy azzal, hogy a pácienst felkészítse egy várhatóan kialakuló stresszes helyzetek és frusztrációk könnyebb átvészelésére.
A pszichodráma pedig, mint fentebb írtuk, pszichoterápiás kezelés, akcióelvű, cselekvésközpontú, feltáró csoport-terápiás módszer. Jacob Levi Moreno az igazság színházának nevezte.
A fentiek figyelembevételével igyekszem megteremteni azt az új irodalmi műfajt, amely minimalista "drámaszövegekből" és a hozzájuk tartozó terápiás alkalmazások leírásából tevődik össze.
Blogom helye és címe:

Abszurd pszichodráma

2012. január 19., csütörtök

A transzferár hozott lázba

Ha mostanában valaki a hobbim felől érdeklődne, három rövid szót mondanék: sakk, go, SEO. Régebben erre a kérdésre a szellemi játékok választ adtam (ha jól emlékszem, ezzel a hobbival szereplek a Ki kicsoda? lexikonokban), és ez akkor jobban is fedte a valóságot, mert nagyon sok különféle játékot űztem, amikor csak lehetett. Azonban a nagy barkochba-, Mr. X- vagy szóbridzs-partik jó ideje elmaradtak életemből, matematikai-logikai feladványokon is igen ritkán töröm fejem, a pókerkombinációkat is már Kolos latolgatja, nem én. Viszont, mint erről többször beszámoltam, nagy online sakk- és go-játékos lettem, alig akad nap, hogy pár partit (a társadalmilag és anyagilag hasznosabb időtöltések mellett) meg ne engednék magamnak. Azt azonban igazán nem gondoltam, hogy a SEO is szenvedélyemmé válhat. Hobbiszinten űzöm, de újabban kis pénzt is keresek vele. Erről ebben a blogomban még nem számoltam be, most hát a magánéletem iránt fokozottan érdeklődők kíváncsiságát részben kielégítendő, elárulok pár részletet. (Épp a minap tette szóvá kedves barátom, akivel ritkán van módom beszélgetni, hogy azelőtt a mindennapi ténykedéseimről, családi eseményekről is gyakran írtam, mostanában azonban a blogomból nemigen tudhatja meg, hogy s mint élek. Nos, picit mos meglengetem a fátylat.) »tovább

2012. január 16., hétfő

Nyilvántartás, transzferár server hosting

Gondban vagyok 12 blogommal, ugyanis a blog.hu új rendszere hónapok óta botrányosan rosszul működik, a régi működését pedig egyre inkább korlátozzák "átszoktatás" céljából.  Többek között ezért is üzemeltem be egy új webhelyet és (újra) nyilvántartásba vettem rajta legfontosabb oldalaimat, még ám valamiféle fontossági hierarchia szerint. Ajánlom mindenki figyelmébe: Balla D. Károly - eligazító oldal.

Ennél rosszabb hír, hogy az általam google keresőoptimalizált oldal a korábbi szárnyalása után a 2. helyről visszaesett a transzferár nyilvántartás keresőkérdésre adódó Google-lista 5. helyére. Igaz, hogy főleg azért, mert transzferár-blogom és transzferár-posztom beelőzte. Szerencsére azonban egy kölcsönös baráti segítség révén esély van az oldal visszatornázására. Ennek érdekében most több saját oldalam linkrendszerét is átrendezem. Persze szükségessé vált új transzferár-oldal indítása is, készítettem hát egy ilyet is: transzferár nyilvántartás -a szokásos szövegek és linkek mellett helyt kapott rajta a keresőmarketing munkával kapcsolatos kis összefoglalóm is.

A szokásos megjegyzés: frissítés 2015.  Ahogy a pillangószív, linkfelhő és seonyár oldalakat, úgy a transzferárazás szaktárgyát firtatókat is átbazíroztam a server hosting project kedvéért. Így itt most efféle keresőmarketing linkek szerepelnek a korábbiak helyett a SEO nagyobb dicsőségére a blog,  transzferár nyilvántartás, web, virtuális szerver link felhő bérlés és más kulcsszavakkal

forrás:  Szerverhoszting és Transzferár nyilvántartás

Novellám az ÉSben

Igen Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Ön bizonyára kitűnően ismeri hazája flóráját és faunáját, ha mégsem lenne így, az esetben engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét egy evolúciós különlegességre, egyben ünnepélyes bejelentést tegyek ez ügyben. »tovább

2012. január 8., vasárnap

Az elsunnyogott fordulat

Próbálom kitalálni, hogyan fog viselkedni Orbán Viktor, amikor elviselhetetlenül szorosra feszül körülötte a hurok, amikor végképp elfogy körülötte a levegő. A legkívánatosabb persze az lenne, ha kormánya kulcsfiguráit is magával rántva lemondana (1). Erre jellembéli gyengéi miatt kevéssé gondolom képesnek. A másik lehetőség, hogy fordulatot hajt végre, felülbírálja elveit, megválik eddig konok ostobasággal ismételgetett vízióitól, nem csupán utat enged, hanem élére is áll a tényleges országmentésnek (2). Ehhez persze be kellene vallania, hogy utat tévesztett és ezzel válságba sodorta hazáját, s hogy mindaz, amire látszólag feltette az életét, téveszmének bizonyult. Ezt a fordulatot, ugyancsak jellemének alkalmatlansága miatt, aligha fogja végrehajtani. »tovább