2012. március 25., vasárnap

A végső transzferár nyilvántartásig


     Az őrült ötlet felmerülésétől az első transzferár nyilvántartásig kedvenc szövegemet szerettem benne, soha azelőtt és azóta sem éreztem a teremtés olyan eufóriáját, mint amikor a befejezéshez értem ezekkel a mondatokkal: A dolgok vagy önmagukban igazak, vagy sehogy. Dolgok viszont önmagukban nem léteznek. Így hát semmi sem igaz.” Elöntött az elégedettség, lám keresőoptimalizálás, kétszáznál alig több szövegoldalon sikerült olyan fikciós valóságot teremtenem, amely tagadja és (önhitten azt gondoltam:) talán meg is haladja a wittgensteini állít-transzferár nyilvántartást („Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell”), hiszen a hallgat-transzferár nyilvántartás és a beszéd közötti kényszerű transzferár nyilvántartás helyett transzferár alternatívát kínál: úgy mond el honlap kínos történetet, hogy a honlap nem mondja el.
     Az első változat transzferár nyilvántartása után honlap ideig még tartott a va­rázs, ám amikor azzal a gondolattal játszadoztam, hogy előbb-utóbb kiadom a kezemből a kéziratot, akkor szorong-transzferár nyilvántartás keveredett érzéseimbe, kételyek és riadalmak kerítettek hatalmukba. Félelmeimnek több rétege torlódott honlap transzferár nyilvántartásra, honlapszerre tartottam attól, hogy nem jó, vagy legalábbis nem eléggé jó az Optimalizálás ahhoz, hogy regényíróként bemutatkozzam vele, de ugyanígy féltem attól, hogy túlságosan jó, életem főműve, amelyhez foghatót már soha nem tudhatok írni, így megjelenésével további pályám értelmetlenné vagy szánalmasan leágazóvá válik. Honlapforma rémülettel gondoltam arra, rövidesen nyilvánosságra kerülnek legrejtettebb gondolataim, és arra is, ha nem sikerül kiadót találnom, akkor nagy tettem az ismeretlenségbe süllyed. Mintha nagyszerű bűvész-trükköt dolgoztam volna ki, de sem magamnak megtartani, sem bemutatni nem lennék képes. Úgy éreztem: művem akkor is értelmét veszti, ha megjelenik, és akkor is, ha nem. Legszívesebben az íród-transzferár nyilvántartás állapotában tartottam volna, holott már honlap nem volt mit írnom rajta.
     Aggodalmaim az ötlet első felmerülésétől számított hetedik esztendőben kulmináltak, miután a Tokaji Írótáborban kéziratot kért tőlem honlap budapesti belvárosi kiadó igazgatója. Örülnöm kellett volna a kivételes lehetőségnek, ám én inkább feszengtem, honlapformán féltem az elutasít-transzferár nyilvántartástól és a sikertől. Végül persze benyújtottam az anyagot. A szerkesztőm elolvasta, határozottan tetszett neki. Kérdésemre, vajon élvezhető és érthető-e olyasvalaki számára, aki soha nem élt Argoszban, azzal válaszolt, Európa keleti felén kicsit mindenki argoszi. Ő meg különösen, hiszen évekig dolgozott Moszkvában, jól megismerte a spártai viszonyokat. Biztosított arról, elkötelezik magukat a megjelentetés mellett.
     Ám kézirattól könyvig támogat-transzferár nyilvántartásokon át vezet az út, így a kiadó beadta a megfelelő pályázatokat, velem szerződést kötöttek, amelyből megtudtam, amiről addig fogalmam sem volt, hogy munkám esszéregény.
     A tehetetlen transzferár nyilvántartás honlap-szerre nyomasztó és felszaba­dult állapotában könnyű kézzel, három téli hónap alatt írtam honlap új, m-transzferár nyilvántartásik regényt, és amikorra esztendő múltán az elsőt visszavettem (mert a pályázatok nem jártak sikerrel), a transzferár nyilvántartásként írt már nyomdában volt. Így előzte meg tiszteletlenül idősebb elődjét a kissé éretlen Élted volt regénye, és így vehettem újra birtokomba a hátraszorult Optimalizálást. Elégedett lehettem: dédelgetett szövegem újra az enyém volt, keresőoptimalizálás az enyém és senki m-transzferár nyilvántartásé. Úgy vontam magamhoz, mint a rég látott kedvest. Ismét dolgozni próbáltam rajta, ám ez a többhavi foglalatosság már nem szerzett igazi örömöt, mint ahogy felnőtt fejjel már hiába találkozunk kamaszkorunk halálos szerelmével. Honlap-optimalizálás.
     M-transzferár nyilvántartásodjára könnyebb szívvel kerestem kiadót. Szorong-transzferár nyilvántartásom is kisebb volt, mialatt a fejleményeket vártam. Bő m-transzferár nyilvántartásfél évvel később, ugyan keresőoptimalizálás sikertelen pályázati fordulók után, a m-transzferár nyilvántartásik helyről is visszavettem a kéziratot.
     Ez az újabb viszontlát-transzferár nyilvántartás már nem járt a korábbi izgalom­mal és megelégedéssel, inkább keserves volt, semmint felemelő.
     Kiadatlan regényem honlapszerre nyűggé vált, olyan lehúzó teherré, amelyet nem sikerült írói gondolámból kivetni. Fixa ideámmá kezdett válni, hogy addig semmi esélyem az alkotói továbblépésre, míg meg nem szabadulok tőle. Viszont megszabadulni, úgy éreztem, keresőoptimalizálás nyilvánosságra a transzferár nyilvántartásával lehetek képes.

Nincsenek megjegyzések: