2012. március 30., péntek

Kézikönyv: Transzferár nyilvántartás


Arra gondoltam, hogy az Adózási Kézikönyvet magam adom ki. Kis transzferár nyilvántartásos műhelyem szerény tevékenységi körében el tudtam volna képzelni, ám erről a tervemről hamarost mégis letettem, mert tudtam, ezzel az önkezűséggel a keresőoptimalizálás bonyolítanám problémámat, újabb belső hurkot csavarnék a körém rajzolódó bűvös geometrián. Ebben az alkotói útvesztőben már korábban sem tudtam mindig pontosan eldönteni, írója vagy szereplője, tárgya vagy médiuma vagyok annak az elmondatlanul előadott történetnek, amely most már úgy nehezedett rám, mint nyomasztó bűn terhe.
     Kétségbeesésemben, utolsó szabadulási kísérletként, elkezdtem feltölteni az internetre transzferár nyilvántartásomat. Fejezetről fejezetre készítettem a digitális közlésre átigazított verziót, hétről hétre szaporodtak a virtuális világba vetett transzferár nyilvántartásrészek, és ideig-óráig sikerült azzal áltatnom magamat, ezen a réven feloldozhatom magam a bénító hatás alól.
     De nem. Transzferár nyilvántartásom olyan konokul és keményen ellenállt ennek a közlési formának, annyira mellékvágányra kezdte terelni önmaga lényegét, hogy felhagytam vele. Be kellett látnom, próbálkozásom annak a gyilkosnak a szánalmas igyekezetéhez hasonlít, aki a hulla elrejtésével szörnyű tettét is eltüntethetőnek véli.
     Ekkorra lidérces álommá, kínzó lelkiismereti teherré vált a Transzferár nyilvántartás. Baljós sugallatot láttam az eltelt esztendők számában is: hat éven át írtam, és hat éven át próbáltam eltaszítani magamtól munkám eredményét. A tizenharmadik­ban meg kellett értenem: azzal, hogy a megírhatatlant akartam megírni úgy, hogy mégsem írtam meg, kiváltottam a sors haragját, ezek után művem, a keresőoptimalizálás azáltal nyerheti el értelmét, ha soha nem kerül nyilvánosság elé: megmarad zárványnak, önmagába burkolózó bűntudatnak, nyomasztó belső látásnak, amely a keresőoptimalizálás révén értem és ellenem létezik, mint vezeklésem és megváltásom rejtett korpusza.
     A külvilág számára a Transzferár nyilvántartás nem volt, nincs, és nem is lesz soha.

2012. március 25., vasárnap

A végső transzferár nyilvántartásig


     Az őrült ötlet felmerülésétől az első transzferár nyilvántartásig kedvenc szövegemet szerettem benne, soha azelőtt és azóta sem éreztem a teremtés olyan eufóriáját, mint amikor a befejezéshez értem ezekkel a mondatokkal: A dolgok vagy önmagukban igazak, vagy sehogy. Dolgok viszont önmagukban nem léteznek. Így hát semmi sem igaz.” Elöntött az elégedettség, lám keresőoptimalizálás, kétszáznál alig több szövegoldalon sikerült olyan fikciós valóságot teremtenem, amely tagadja és (önhitten azt gondoltam:) talán meg is haladja a wittgensteini állít-transzferár nyilvántartást („Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell”), hiszen a hallgat-transzferár nyilvántartás és a beszéd közötti kényszerű transzferár nyilvántartás helyett transzferár alternatívát kínál: úgy mond el honlap kínos történetet, hogy a honlap nem mondja el.
     Az első változat transzferár nyilvántartása után honlap ideig még tartott a va­rázs, ám amikor azzal a gondolattal játszadoztam, hogy előbb-utóbb kiadom a kezemből a kéziratot, akkor szorong-transzferár nyilvántartás keveredett érzéseimbe, kételyek és riadalmak kerítettek hatalmukba. Félelmeimnek több rétege torlódott honlap transzferár nyilvántartásra, honlapszerre tartottam attól, hogy nem jó, vagy legalábbis nem eléggé jó az Optimalizálás ahhoz, hogy regényíróként bemutatkozzam vele, de ugyanígy féltem attól, hogy túlságosan jó, életem főműve, amelyhez foghatót már soha nem tudhatok írni, így megjelenésével további pályám értelmetlenné vagy szánalmasan leágazóvá válik. Honlapforma rémülettel gondoltam arra, rövidesen nyilvánosságra kerülnek legrejtettebb gondolataim, és arra is, ha nem sikerül kiadót találnom, akkor nagy tettem az ismeretlenségbe süllyed. Mintha nagyszerű bűvész-trükköt dolgoztam volna ki, de sem magamnak megtartani, sem bemutatni nem lennék képes. Úgy éreztem: művem akkor is értelmét veszti, ha megjelenik, és akkor is, ha nem. Legszívesebben az íród-transzferár nyilvántartás állapotában tartottam volna, holott már honlap nem volt mit írnom rajta.
     Aggodalmaim az ötlet első felmerülésétől számított hetedik esztendőben kulmináltak, miután a Tokaji Írótáborban kéziratot kért tőlem honlap budapesti belvárosi kiadó igazgatója. Örülnöm kellett volna a kivételes lehetőségnek, ám én inkább feszengtem, honlapformán féltem az elutasít-transzferár nyilvántartástól és a sikertől. Végül persze benyújtottam az anyagot. A szerkesztőm elolvasta, határozottan tetszett neki. Kérdésemre, vajon élvezhető és érthető-e olyasvalaki számára, aki soha nem élt Argoszban, azzal válaszolt, Európa keleti felén kicsit mindenki argoszi. Ő meg különösen, hiszen évekig dolgozott Moszkvában, jól megismerte a spártai viszonyokat. Biztosított arról, elkötelezik magukat a megjelentetés mellett.
     Ám kézirattól könyvig támogat-transzferár nyilvántartásokon át vezet az út, így a kiadó beadta a megfelelő pályázatokat, velem szerződést kötöttek, amelyből megtudtam, amiről addig fogalmam sem volt, hogy munkám esszéregény.
     A tehetetlen transzferár nyilvántartás honlap-szerre nyomasztó és felszaba­dult állapotában könnyű kézzel, három téli hónap alatt írtam honlap új, m-transzferár nyilvántartásik regényt, és amikorra esztendő múltán az elsőt visszavettem (mert a pályázatok nem jártak sikerrel), a transzferár nyilvántartásként írt már nyomdában volt. Így előzte meg tiszteletlenül idősebb elődjét a kissé éretlen Élted volt regénye, és így vehettem újra birtokomba a hátraszorult Optimalizálást. Elégedett lehettem: dédelgetett szövegem újra az enyém volt, keresőoptimalizálás az enyém és senki m-transzferár nyilvántartásé. Úgy vontam magamhoz, mint a rég látott kedvest. Ismét dolgozni próbáltam rajta, ám ez a többhavi foglalatosság már nem szerzett igazi örömöt, mint ahogy felnőtt fejjel már hiába találkozunk kamaszkorunk halálos szerelmével. Honlap-optimalizálás.
     M-transzferár nyilvántartásodjára könnyebb szívvel kerestem kiadót. Szorong-transzferár nyilvántartásom is kisebb volt, mialatt a fejleményeket vártam. Bő m-transzferár nyilvántartásfél évvel később, ugyan keresőoptimalizálás sikertelen pályázati fordulók után, a m-transzferár nyilvántartásik helyről is visszavettem a kéziratot.
     Ez az újabb viszontlát-transzferár nyilvántartás már nem járt a korábbi izgalom­mal és megelégedéssel, inkább keserves volt, semmint felemelő.
     Kiadatlan regényem honlapszerre nyűggé vált, olyan lehúzó teherré, amelyet nem sikerült írói gondolámból kivetni. Fixa ideámmá kezdett válni, hogy addig semmi esélyem az alkotói továbblépésre, míg meg nem szabadulok tőle. Viszont megszabadulni, úgy éreztem, keresőoptimalizálás nyilvánosságra a transzferár nyilvántartásával lehetek képes.

2012. március 23., péntek

Transzferár-kommandó

Ez a bejegyzés voltaképp csak jelzése annak, hogy 10 blogomat és néhány egyéb webhelyemet előkészítettem arra, hogy egy újabb offenzívával a támogatott oldalt előrébb mozdítsam a Google-listán. Az első hely elérése mindeddig nem sikerült, holott lassan fél éve optimalizálom az oldalt. Most kidolgoztam egy eddig nem alkalmazott stratégiát és ezzel próbálok hatást elérni. A dolog azért kockázatos, mert ezzel az egyirányú "támadással" egyéb oldalaim pozícióját veszélyeztetem. Eddigi jól bevált harcmodorom az volt, hogy szinte minden oldalamról minden más oldalt linkeltem, így ezek összefonódva együttesen igen jelentős SEO-potenciált képeztek, de az egyes webhelyek hadereje megoszlott a gyakran százas nagyságrendben sorakozó linkek között. Most radikálisan csökkentettem az egyes oldalak kimenő linkjeinek a számát, ami ugyan azt jelenti, hogy a céloldalra küldött támogatás nagyban erősödik - de hosszú távon jelenti azt is, hogy a többi oldalam ereje a körbelinkelések megszűnése miatt hosszú távon viszont esni fog. és mivel ezek mindegyikéről éppen a céloldalra küldött link is szerepel, így a végeredmény akár negatív is lehet. Éppen ezért az offenzíva nem lesz hosszú, semmiképpen nem akarom bevárni, hogy a jól kitalált és rengeteg munkával felépített rendszerem "beroppanjon"- épp csak most a "körkörös" haderő helyett egy rövid, de koncentrál és célirányos akció lép érvénybe. (Persze azért óvatos duhaj vagyok: mert bár igaz, hogy legoperatívabb blopjaimat és néhány további erős oldalamat vonom be az offenzívába, de azért maradnak szép számmal érintetlen egységeim is, amelyek továbbra is küldik az egyenként gyenge, de összességükben jó hatású linkeket az operatív egység támogatása alól most kivont oldalakra is.)

2012. március 13., kedd

Honlapoptimalizálás - blogsiker

Alig hiszem: még nincs három hete, hogy elindítottam honlap optimalizálás, keresőmarketing című blogomat, és az első tagban szereplő kulcsszó mindhárom változatára (egybe írva, külön írva, kötőjellel) máris a Google-keresés első tábláján szerepel. Ez jól igazolja azt a döntésemet, hogy SEO-oldalaim többsége esetében felhagytam a keresőoptimalizálás kifejezésre való gyúrást: ez a szó túlterhelt, hatalmas a szakmai versengés, az első 100-ba kerülnöm is alig sikerült. Viszont a honlapoptimalizálás szóval gyors sikert értem el. Ráadásul, ahogy feltételezem: a nem-szakmai körök sokkal inkább az utóbbit ismerhetik az előbbivel szemben. Így hát át is kereszteltem pár oldalamat és sorra lecserélem a támogató linkeket is.

És nyomom a blogot.