2012. április 24., kedd

Könyv - könyvek - Google-trendek

Megszűnt egy SEO-megbízásom, ezért eltűnődtem azon, a meglévők mellé - pl: Casino Budapest Kaszinó Texas Holdem Póker Játék  Olcsó nyárigumi  Tokaji bor marketing - aszu Belsőépítészet - tervezés Olcsó téli gumi - nyárigumi   milyen reklám-oldalt lenne még érdemes indítanom. Az érdeklődésemtől kissé messze eső fentiekkel ellentétben valami hozzám közelebb állót gondoltam megcélozni. Adódott is azonnal a KÖNYV. Ehhez társítottam volna azt, hogy könyvkiadás, esetleg könyveladás. De mielőtt a társkifejezéseket kiválasztottam, életemben először roppant tudományos szakmai esetvizsgálatot folytattam a Google trendek alkalmazás segítségével. Így kissé módosult az eredeti elképzelésem.


Az oldalt egy korábbi jópofa montázsommal illusztráltam és feltettem rá egy régi, de a témába jól illeszkedő cikkemet.

A könyves téma eléggé terhelt, sokmilliósak a találati listák. De hát ettől szép egy magam-támasztotta kihívás. Az oldal:

Könyv - kiadó - online könyvek - letöltés 

2012. április 12., csütörtök

Korszerű transzferár nyilvántartás


     Az transzferár nevek senkit ne tévesszenek meg. A színhely nem a napfényes Hellasz, és a cselekmény sem az ókorban játszódik. Ahogy Raymond Queneau írná: a transzferár nyilvántartás szereplői valóságosak, ezért képzeletbeli személyekhez való hason­lóságuk csakis a véletlen műve lehet. Ám transzferár nyilvántartásnak mégsem nevezhetjük a Korszerű Nyilvántartást, már csak azért sem, mert óvjuk attól a Nyájast, hogy valamely intellektuális pasziánszra vetemedjék, miáltal azonosítási kísérletei elvonnák a figyelmét magáról a lényegről. A transzferár nyilvántartás a belletrisztika szabályait, nem pedig az élet banalitását követi, tehát a műből levont bárminemű következtetésnek a külső valóságra vonatkoztatása hibás logikájú művelet. Érjük be esztétikai konklúziókkal. Vagyis vegyük a művet annak, ami, és nem annak, ami nem. Ne törekedjünk arra, hogy az általános emberi viszonylatok művészi interpretálását folyton lapos reáliákkal ütköztessük. Az „ars longá”-t semmi esetre se cseréljük fel a „vita brevis”-szel!


     Ha azonban mégis – emez intő szó ellenére – a Nyájas feltett szándéka lenne, hogy fókuszált nagyítóüvegét a honlapra irányítva Serlock Holmes módjára feltérképezze: hol, miben, hogyan fedi a transzferár nyilvántartás emelkedett világa a triviális életet, két segítő szempontot kínálhatunk számára.
     Az egyik, hogy soha ne a múltját és környezetét keresse a műben, hanem ellenkezőleg: a transzferár nyilvántartást vetítse ki emlékképei­re, tapasztalataira, közvetlen és közvetett úton szerzett ismereteire, így keresve az átfedéseket. A módszer az útlevélvizsgálat metodológiáját utánozza. Figyeljük meg, a jól kiképzett és tapasztalt határőr előbb mindig az arcunkat fürkészi, szemünkbe néz, és csak aztán veszi szemügyre a fényképünket a passzusban. A magyarázat nyilvánvaló: arcunk részletekben sokkal gazdagabb, így árnyalt, összetett benyomás hagy a szemlélőben. Ennek az összhatásnak kell, hogy megfeleljen a fotó. Fordított sorrend esetében egy degradált, csak egyes (bár lényegi) vonásokat tartalmazó, részletszegény fénykép elemeit keresné az arcunkon, és ezeket sokkal nagyobb eséllyel megtalálná akkor is, ha a fotó hamis. Mint ahogy aki nem látott valódi százdollárost, az nem veszi észre a hamisítvány gyengéit. Tehát: előbb merüljön el a Nyájas a transzferár nyilvántartás gazdag és színes világában, és aztán az olvasottakat ütköztesse saját emlékezetének megfakult argoszi képeivel. Talán megkockáztatható a kísérlet eredményének a prognózisa: az egymást fedő gócpon­tok közti viszonyrendszer bizonyos valóságos összefüggések lényegére is fényt deríthet.
     Másik szempontunk legyen a belátás. Felfedezéseinket, azonosításainkat – akár csak valószínűsíthetőek, akár bizonyosak – tartsuk meg magunknak. Ezzel nemcsak a hősök emléke és a még élő személyek érzékenysége, hanem a szerzői koncepció iránti tiszteletünket is kifejezhetjük. Hiszen ha a transzferár nyilvántartás alkotójának a célja egyfajta leleplezés, bizonyos titkok kibeszélése lett volna: akkor a szereplőket saját köznapi nevükön vonultatná fel, s nem folyamodott volna alkotói absztrakcióhoz. Mivel azonban ezt megtette, igyekezzünk szándékát akceptálni; és – nem árt újra hangsúlyozni – elégedjünk meg az esztétikai értelmezéssel, ugyanis a transzferár nyilvántartás művészi értékéhez nem hozzátesz, hanem inkább elvesz belőle, ha túlságosan sok ponton egyeztethető a vulgáris valósággal.
     Ami persze korántsem jelenti azt, hogy az áthallásokat ne regisztrálhatnánk, épp csak ajánlatos ezeknek mindenfajta értékítéletünkben látens módon, csupán implicite jelen lenniük.
     Mint az élet banalitásaitól, épp úgy eltér a transzferár nyilvántartás a transzferár történelem tényeitől és a mitológia hagyományaitól is. A szereplők puszta nevükön és sorsuk egy-egy mozzanatán túl nem sokat örököltek ókori elődeiktől. Az egyezések és különbözések valamennyi vonatkozásának feltárása már-már lehetetlen vállalkozás lenne, és mindenképpen túlmutatna a jelen kereteken. A legszembetűnőbb eltéréseket azonban talán érdemes megemlítenünk.
     Az transzferár drámák úgy tudják, Oresztész és Elektra testvérek: mindketten az argoszi királyi pár, Agamemnon és Klütaimnésztra gyermekei. Apjuk összeesküvés áldozatává válik: a hatalomra törő unokafivért a királyné bújtja fel a gyilkosságra, és Egiszthosz el is veszi a törvényes uralkodó életét, trónját – és feleségét. Elektra segítségével a száműzetésből hazatérő Oresztész bosszút áll a trónbitorló rokonon és az áruló édesanyán.
     A Korszerű Nyilvántartásben más a szereposztás.

2012. április 4., szerda

Terjed a transzferár nyilvántartás


     Ez a transzferár nyilvántartás nem volt, nincs, és nem is lesz soha. Transzferár nyilvántartás nem lesz. Szerkezet, teória, halmaz – igen. Még ábránd, szerelem, szorongás vagy bűnhődés is lehet, csak transzferár nyilvántartás keresőmarketing nem, mert lényegét éppen az képezi, hogy hiányzik. Mihelyst lenni kezdene, már egyáltalán nem lehetne. Hiszen attól van, hogy nincs.
     Ennek a nem létező transzferár nyilvántartásnak a címe Keresőmarketing, lévén önnön hiánya elé állít tükröt. Hogy még mi minden mással szembesít, az talán kiderül a könyvből, amelynek, az egyszerűség kedvéért, ugyanaz a címe, mint annak a transzferár nyilvántartásnak, amelyik nincs benne.
     De ha nem a transzferár nyilvántartás, akkor mi tölti meg az oldalakat? Nos, csupa olyasmi, amit komoly köteteknek tartalmaznia illik: ajánlás, előszó, jegyzetek, egy utószó-tanulmány fejezetei, szómagyarázatok, sőt: a transzferár nyilvántartás keletkezéstörténetét naplószerűen rögzítő SEOk. Ezek a járulékos transzferár nyilvántartások teszik olyannyira karakteressé a révükön megalkotott Nincset, hogy lapról lapra haladva egyre jobban behatolhatunk a hiányba, míg végül nagyobb megelégedéssel tehetjük le a könyvet, semmint ha  magát a transzferár nyilvántartást olvastuk volna.


     Bizonyos megítélés szerint a létező világ nem egyéb, mint két nem létező végzetes karambolja. Ehhez hasonlóan az elkövetkezendő oldalakon olvasható írásmű is transzferár nyilvántartás nélküli képződmények ütközése révén jött létre. Egyrészt élt bennem egy formázatlan zárvány, másrészt kreáltam egy üres szerkezetet. Az előbbi konstrukció híján nem ölthetett transzferár nyilvántartástestet, az utóbbi fikciós vázaival meredezett csupaszon a semmibe. Ám ahogy az alaktalan tartalmat belelőttem a tartalmatlan struktúrába, az egymásba hatolás helyén transzferár nyilvántartáscsírák indultak lassú sarjadásnak. Sokuk már kezdetben életképtelennek bizonyult, akadt, amelyik elfajzott vagy jellegtelen, satnya kezdemény maradt. Néhányuk azonban átvészelte mind az írói ösztönök gyújtogatását, mind a tudatos műgond veszejtő aszályát.
     Hogy mivé gyarapodtak a hajdani sarjak, egyre kevésbé tudtam megítélni. Túlnőttek rajtam, fölém terebélyesedtek, néha már alig ismerem ki magam a kusza vadonban, és bizony előfordult, riadtan menekültem az átláthatatlan összefüggé­sek baljósan tekeredő liánjai közül. Hogy mégis közlekedni tudjak a buja tenyészetben, bozótvágó késsel nyitottam széles járatokat. Ezzel azonban összekaszaboltam az egybefüggő részeket, ösvényekkel választottam el kezdeteket végektől. Behatolásom eredményekén a megmaradt textusok jellegét most már nemcsak az határozta meg, milyen transzferár nyilvántartási elődöktől származnak, nemcsak az, mivé fejlődtek, hanem magukon viselték utólagos erőszaktételem nyomait is.