Az APEH az utóbbi időben alaposabban és
mélyebben vizsgálja a vállalatközi ügyletek körülményeit, a
dokumentációk tartalmát, mint bármikor korábban. Éppen ezért érdemes a figyelem középpontjába helyezni a transzferárakat és különös alapossággal készíteni a transzferár-nyilvántartás dokumentációját.
A cégek ellenőrzési gyakorlatát folyamatosan szigorítja az adóhatóság. Bár a
transzferárakat érintő jelentősebb jogszabály-módosítás az elmúlt egy
évben nem történt, az ellenőrzési gyakorlat szigorodása számos ponton új
kihívások elé állította a transzferár szabályozás alá eső kapcsolt
vállalkozásokat,
ennek köszönhetően
jelentősen megnőtt a megállapított adókülönbözet összege is. A jelenség
nem új. A transzferárakat évek óta fokozottan ellenőrzi az adóhatóság az
adóbevételek növelése érdekében. Magyarországon az APEH 2007-ben 215,
2008-ban 784, 2009 első kilenc hónapjában pedig már 1616 ellenőrzést
végzett.
A transzferár
A
legtöbb gazdasági ügylet árát a piac alakítja ki, ezáltal a független
felek között létrejön a piaci ár, mely mindig változó, ezt hívjuk
szokásos piaci árnak. Vannak azonban olyan ügyletek, amelynek a
szereplői egymástól nem függetlenek. Ilyen esetben előfordulhat, hogy
egymás között nem a piaci árat alkalmazzák, hanem annál magasabb vagy
alacsonyabb értéken kereskednek egymással. ezt nevezzük elszámolói árnak
vagy transzferárnak. Kik a nem független vállalkozások? Olyan
vállalkozások elsősorban, amelyek egymásban tulajdoni részesedéssel
rendelkeznek.
Az utóbbi egy-két évben az APEH a formai
követelményeken túl tartalmi szempontokat is vizsgál. A kiemelt adózók
igazgatóságán (KAIG) belül 2010 októberében jött létre a Szokásos Piaci
Ár-megállapítási Önálló Osztály, amely egyfelől előzetes hatósági
ármegállapítási (Advanced Pricing Arrangement - APA) kérelmekkel
foglalkozik, másrészt egységes képzést és állandó szakmai támogatást
nyújt a cégeknél helyszíni ellenőrzést végző revizoroknak.
– A
fejlődő ellenőrzési gyakorlat következtében az elmúlt egy-két évben a
tartalmi transzferár-vizsgálatok nyomán megállapított adókülönbözet
összege messze meghaladta a formai hibák miatt kiszabott mulasztási
bírságból adódó büntetéseket. Ezt a tendenciát támasztja alá, hogy míg a
tartalmi hiányosságok és hibák kapcsán megállapított adókülönbözet
összege a 2010-es adóév adatai szerint 45 százalékkal, 43, 7 milliárd
forintra nőtt az egy évvel korábbihoz képest, a formai hiányosságok
miatt kivetett mulasztási bírságok összege 27 százalékkal, 318 millió
forintra csökkent ugyanebben az időszakban – mutatott rá
Veszprémi István,
a Deloitte Zrt. adópartnere, aki szerint az sem kizárt, hogy a
bírságokra vonatkozó új szabályok miatt a jövőben a mulasztási bírságok
összege sem fog csökkenni.
A cégek 2007 óta vehetik igénybe a
hatósági ármegállapítás intézményét, ám a Deloitte tapasztalatai szerint
ténylegesen csak az elmúlt két évben kezdtek el foglalkozni ezzel a
lehetőséggel, és az idei az első olyan év, amikor valóban jelentős
növekedés tapasztalható a kérelmek számában. Azon ügyleteknél,
amelyeknél az érintett cég él az előzetes ármegállapítás lehetőségével,
az ügyben hozott határozat – változatlan tényállás esetén - köti az
adóhatóságot, így egy ellenőrzés során a transzferár kiigazítás
kockázata minimális, kivéve az olyan eseteket, amikor a revizorok úgy
tapasztalják, hogy a vállalat az adott ügyletet nem a határozatban
elfogadott módon bonyolítja.
Fontos új tendencia, hogy míg a vállalatok előzetes hatósági
ármegállapítást kezdetben csak speciális ügyleteikre kértek, ma már
egyre jellemzőbb, hogy az egyszerűbb, alaptevékenységükhöz kötődő, nagy
volumenű ügyleteiknél is élnek ezzel a lehetőséggel. Ebből arra lehet
következtetni, hogy a cégek kezdik felismerni a módszer hatékonyságát,
amellyel megelőzhetők a későbbi vitás esetek, az idő- és költségigényes
jogorvoslati procedúrák, illetve a jogerősen megállapított
adókülönbözettel járó, esetenként tetemes adóhatások.
A veszteség és a nagy korrekció mindig gyanús
Az
elmúlt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy az átfogó ellenőrzések
során van néhány olyan körülmény, amely fokozottan a transzferárak felé
irányítja a revizorok figyelmét. Ilyen például az, ha a vizsgált cég,
vagy csupán annak egy kapcsolt ügylete
veszteséget termel, illetve az
is, ha a transzferár-ügyletekhez
nagy összegű év égi korrekciós számlák
is kapcsolódnak. Célzott ellenőrzésre lehet számítani abban az esetben
is, ha a cég jövedelmezősége lényegesen eltér az iparági átlagtól (amit
az adóhatóság saját irányszámai alapján mér fel), és természetesen akkor
is, ha hiányoznak a transzferárazással kapcsolatos dokumentációk vagy
szerződések.
Az ellenőrzések során kiemelten vizsgálják az
összehasonlító adatok kiválasztását és a piaci ársáv megállapításának
módját, a hatóság ellenőrzi továbbá az egyes kapcsolt ügyletekhez
köthető költségalapokat is.
Az adóhatóság emellett az ügylet
körülményeit is feltérképezi: megvizsgálja, hogy ésszerű-e, ahogyan a
kapcsolt vállalkozás az adott ügyletet bonyolítja, és megfelelő üzleti
indok hiányában megkérdőjelezheti a kapcsolt ügylethez kapcsolódó teljes
költség levonhatóságát.
