SEO keresőoptimalizálás

Ha a keresőoptimalizálás kifejezésre nem is sikerült egyik saját honlapomat sem a Google top 10-be juttatnom, a fogalom nemzetközi rövidítésével azért elértem szép eredményt. A témával foglalkozó és eleve Google-sikerre szánt weboldalamat csak az angol és a magyar Wiki szakcikke, illetve kedves kollégám és barátom, Bognár László  blogja előzi meg. Ami - némi nagyképűséggel szólva - akár azt is jelentheti, hogy mi vagyunk a két legjobb keresőmarketing szakember a magyar nyelvterületen. Éljen tehát a SEO - a recehártyánkba beleégett három betű, amely néha még álmainkban is megjelenik.
.

A sör világa - blog

A laikus nem is gondolná, hogy a sörnek könyvtárnyi irodalma van. Valamiért a magyar hagyományokban a bor vert mélyebb gyökeret. Bár a sört is sokan szeretik és fogyni is egyre több fogy belőle, de valahogy sör-kultúráról mégis sokkal kevésbé beszélhetünk, mint borkultúráról, és olyan emblematikus sörfélét is nehéz lenne említeni, mint a tokaji aszu bor. Holott a sör története - x - is számos érdekességgel szolgál, és hungarikumnak éppenséggel ott volna a Dreher...

Nem, egyáltalán nem missziós szándékkal indult a sör-blog, amelynek ugyan az árpalé a fő témája, de azért más italféleségektől sem zárkózik el, éppen ezért címe: Sör-Bor-Pálinka

Afféle ismeretterjesztő, érdekességeket sorre vevő webhely lett lassan belőle, ahogy szaporodnak a bejegyzései. A sörről sokfelé és sok mindent lehet olvasni, ez a blog sem feltétlenül törekszik arra, hogy a szerzők csak saját kútfejükből merítsenek - akadnak átvett, átdolgozott anyagok - , de arra alkalmasnak látszik, hogy számos érdekességet és fontos tudásanyagot egybegyűjtsön. A címeken végigfutva is látszik: a sör egy kisebb fajta Univerzumot habzik körbe. Érdemes jó nagyokat hörpölni belőle.

Sör-Beton

A sörbet ismert édességféle. De mi lehet a sörbeton? nyilvánvalóan az olyan beton, amelyet számos krigli sör elfogyasztása mellett kevertek, öntöttek, vágtak és fúrtak erre érdemes férfiak, akik nem csupán a munka iránti csillapíthatatlan szomjat ismerik.
Nálam más vonatkozás hozta össze a seritalt a beton-technológiával. Nevezetesen az, hogy aktuális keresőmarketing-munkámat ezen a tavaszon ez a két fogalom határozza meg, lévén egyfelől betonvágás és falfúrás terén jeleskedő vállalkozás honlapját volt szerencsém előbb elkészíteni majd optimalizálni (egyelőre számomra is meglepően jó eredménnyel), másfelől a sör számos remek fajtáját kínáló webshop áll SEO-szárnyaim alatt. Ha a betonozás nem is számít igazán testemhez álló feladatnak (de azért virtuálisan ennek a kihívásnak is megfelelni látszom), de a sörök aztán cseppet sem idegenek tőlem, sőt, utóbbi időben nem is igen tudok mást meginni. Na jó, a konyak kivétel. Viszont sem a sört, sem a konyakot nem szeretem annyira, mint a seót. Úgy tűnik, ennek a szenvedélyemnek mostanság épp elégszer lesz módom hódolni. Annál is inkább, hogy egy újabb projekt is kinéz nekem autóbérlés és autókölcsönzés budapesti relációjában. Ha az beüt, életem legnehezebb keresőmarketing munkája lesz, a linképítés minden fortélyát elő kell majd bányásznom kútfejemből. De hát van-e ennél jobb elfoglaltság? 

Weboldal optimalizálás = Honlap optimalizálás

Weboldal = Honlap. Ezt az egyenlőséget a Google nem csupáncsak felfedezte, hanem érvényesíti is. Mégpedig olyan módon, hogy az egyik szóra való rákeresést a másik szó találatával válaszolja meg. Ez önmagában egy kicsit furcsa eljárás, mert előfordulhat, hogy a keresgélő ember éppen egy bizonyos szinonima előfordulásit szeretné megtalálni, meg hát azért a teljesen azonos jelentésűnek látszó szavak között is vannak stiláris, hangulati és nem ritkán tartalmi különbségek is - főleg, ha szókapcsolatokban, szóösszetételekben használjuk őket. Az ebadó az ebadó, nem kutyaadó, a versmondás nem költeménymondás, a ródlinak más a hangulata, mint a szánkónak... A honlap jelentése is tágabb, mint a weboldalé. Előbbi szinte az összes webes megjelenési formát jelentheti, egyetlen internetes névjegytől nagy hírportálig, Az én honlapom, mondjuk egy kis bemutatkozó oldalra ugyanúgy, mint egy ezeroldalas gyűjteményre. A weboldal sokkal inkább csak egy adott felületet, egyetlen lapot, oldalt jelent - én legalábbis így érzem. De persze magam is felváltva használom, említések során alig teszek különbséget.

Így hát elfogadom a Google eljárását, főleg, hogy rám nézve ezúttal roppant kedvező. Szakmai blogom hosszabb ideje listavezető a honlap optimalizálás keresőkérdésre, most a weboldal optimalizálás 1. pozícióját is elfoglalta. A Google-találat megjelenésén látszik, hogy weboldal szót sem a domain-névben, web a címben, sem a leírásban (description) nem találta (az oldalon se nagyon fordul elő), mégis az topra helyezte. Jól tette.

Seo-verseny, Honlap-Seo-liberall

Az év vége két magánjellegű SEO-eseménnyel zárul számomra. A keresőoptimalizálás, honlap optimalizálás szempontjából fontos lépést tettem egy újabb saját domain regisztrálásával. Bár az ungparty.net is az enyém, kezelése kissé nehézkes, a tárhely fölött pedig, amelyre mutat, nincs elegendő intézkedési lehetőségem, ezért akartam már egy olyan domaint és olyan webtárhelyet, amely teljes mértékben a kezem alá simul. Nos, ez most meglett, a fődomain neve liberall.hu - és bárhány aldomain indítható alatta. Ennek örömére fel is tettem egy ideiglenes, további fejlesztésre és kiterjesztésre váró oldalt ide:

• Honlap-SEO. Honlapok optimalizálása Google kereséshez

A másik, kisebb jelentőségű esemény, hogy sajnos az idén nem indult keresőoptimalizálási verseny, holott én készültem rá (tanár úr kérem), olyannyira, hogy a SEO-verseny kulcsszóra jelenleg az én segédoldalam a kistavezető a Googleban. Mivel azonban ennek címében a 2012-es esztendő is szerepel, most újabb szájtot indítottam:

• 2013-as seo-verseny

címmel. Bízhatóan majd ez is jövöget felfele a listán.

Google PageRank-értékek

Frissültek a Google PageRank-számok: egy csomó honlapom előbbre lépett. Pár oldalam 5-ös minősítést kapott és nagyobbfajta ugrásokat is megfigyeltem: az mondjuk elég különös, amikor 0-ról 4-re változik egy hónapok óta optimalizált weblap PR-értéke. Ez történt pl. a seo.ungparty.net rendszer számos oldalával, így azzal is, amelyen honlapkészítést és design-munkát hirdetek:

Gondoltam, ezt az illusztrációkban nem szűkölködő keresőmarketinges blogot most feldobom ezzel a fejléc-fotóval, megjegyezve, hogy ennek a blognak sajnos nem nőtt az értéke. ennek viszont igen: SEO BLOG (kéménybélelés) - ez bizony 4-es lett!

Kis magyarázat: azt mindenki tudja, hogy a PR-növekedést külső linkekkel lehet elérni: a hivatkozások jelentősége óriási, hisz általuk a navigálás iránya befolyásolható, céltudatos, kitartó SEO-munkával elérhető, hogy egyes honlapok könnyebben legyenek megtalálhatók, mint hasonló tartalmú társaik. A rátalálás valószínűsége bonyolult algoritmussal határozható meg, ennek alapján állítja fel a Google 10-es skáláját. Ez az úgynevezett PageRank-érték A magasabbra sorolt oldalakról küldött linkek ereje exponenciális függvény szerint növekszik.

Az Álkárpátráz és a NOSZF

Az Alkarpatraz irodalmi csoportot 2003-ban alapították meg nagyrészt Magyarországon diákoskodó kárpátaljai fiatal irodalmárok. Eleinte kudarcot kudarcra halmoztak, majd 2004-ben találkoztak a jeles ungvári poétával, Balla D. Károllyal, aki csiklandós hónuk alá nyúlt. Ebből keletkezett az addig flopykon terjesztett folyóirat webes kiadása, az Álkárpátráz, amelynek 2006-ig négy internetes lapszáma jelent meg Markovits Teodóra szerkesztésében.

Az alkotócsoport 2004-ben a NOSZF évfordulója alkalmából összművészeti akciót indított, ennek jegyében performance-eseményre került sor Newicke várában, majd egy tematikus lapszámot szenteltek a forradalom témájának. Ezek az anyagok itt érhetők el:

A tizedik

Balla D. Károly

A tizedik

Különös érzés fogta el, amikor belépett. Hogy a belső tér majd különbözni fog attól, ami egy szokványos könyvtárban fogadhatná, arra számított. Mint ahogy arra is: ezek az ablakok másféle fényviszonyokat alakítanak ki, mások lesznek a színek, más az egész hangulat.
Számított minderre, és mégis… Mégis meglepte a sötét faburkolat melegsége, amellyel nem bírtak a hideg nappali fényt árasztó fényes izzók sem. S ahogy a mahagóni fa megfontolt, bölcs mélysége ellentétben állt a modern lámpák komolytalan sziporkázásával, úgy feszült neki a hely ünnepélyes komorságának az asztaloknál csevegő farmeres diákok rágógumis nyeglesége.
Nem értette, miért érez szorítást a torkában, mi az, ami megérinti. Csak egy könyvtár, még ha nem is annak épült… Úrrá lett meghatottságán, s igyekezett a rabbi szavaira figyelni, aki egyenesen a tóratartó előtti asztalhoz vezette.

*

– Egyedül van?
A kérdés meglepte. Nem mintha először szólították volna meg, amióta levetette a fekete ruhát és újra megenged magának egy kis rúzst, szemfestéket. Számtalanszor utána fütyültek, ráciccegteg nyálukat csorgató férfiak; néha mondtak is valamit a maguk modorában, ráérsz egy fordulóra, anyukám?, ilyesmiket. De hogy magázva? És ilyen távolról indítva? Mit lehet erre felelni? Nyilvánvaló, hogy egyedül van: lassan negyven perce ücsörög ezen a túl magas bárszéken (minek egy gyorsbüfébe bárszék?), azóta nem szólt senkihez, csak egy üdítőt kért még, azt is csak azért, mert úgy érezte, a rég felhörpintett kávé üres csészéje fölött mégsem illik ilyen hosszan ücsörögni fogyasztás nélkül. Az italának még megvan a fele, ez ki is tart addig, amíg óra nulla öt lesz, akkor aztán fizet, és ha roppant ráérősen sétál ki a peronra, talán még akkor is várnia kell pár percet, amíg beáll a vonata. Itt mégis kellemesebb, mint a kinti hidegben, még ha kicsit kaparja is a torkát az időnként megsűrűsödő dohányfüst, amely ilyenkor fölébe kerekedik a forró olajok és bennük piruló szelet húsok kipárolgásának.
– Meghívnám egy feketére, ha elfogadja.
Nem tudja eldönteni, örül-e annak, hogy megszólították, vagy inkább zavarja. Ha akarná, már elhárította volna a közeledést, igen, az uramat várom, mondhatta volna, de csak hallgatott, talán még biccentett is alig láthatóan, vagy ha nem is, akkor a szótlansága súgta, persze, hogy egyedül van, látja a vak is, hát még az, aki vagy fél órája ugyanilyen tétlenül ücsörög mellette, azzal a különbséggel, hogy kávé és üdítő helyett egy korsó sört hörpölgetve múlatja az időt.
– Már kávéztam, köszönöm.
– Más valamit? Nem éhes?
Persze, hogy éhes. Reggel evett utoljára, még otthon. Este mindig elhatározza, készít valami kis uzsonnát, de reggel aztán megfeledkezik róla, pedig lenne rá ideje bőven, hogy elszöszmötölje; ma is legalább másfél órát várt az egyik hivatalban, amíg sorra került. Sosem gondolta volna, ennyi a vesződséggel jár a sima örökösödési ügy. Már bánja, hogy magára vállalta. Elza, a könyvtárosi munkád mellett te érsz rá a legjobban, mondta szinte kórusban a két bátyja. Ami igaz is, épp csak neki be kell utaznia a városba, míg a derék fivérek itt élnek, ha lótnak-futnak is álló nap. No meg aztán: ő maradt az apai házban, sem Jánosnak, sem Máténak esze ágában nincs odaköltöznie, és az örökség harmadára is csak akkor tartanának igényt, ha ő eladná a házat. Majd bolond lenne eladni, mire menne a rá jutó hányad árával. Persze, ha férjhez menne és…
– Nézze azokat a gusztusos rántott combokat. Van hozzá rizs is, krumpli is. Melyikkel kéri?
Talán az apja tudta előre, mennyi utánajárással jár mindez, ezért akarta ráíratni. De ő tiltakozott, és nemcsak azért, apjával elhitesse: korai még ez, dehogy halálos a betegsége, hanem a fiúkkal szemben is igazságtalannak tartotta volna. Évek óta te tartod rendben a portát, te ápolsz engem is, amióta rászorulok, ezért a ház a tiéd, csak a tiéd, rád akarom íratni, érvelt az öreg, és soha nem állta meg, valami csípős megjegyzést ne tegyen fiaira, akik megtörték a hagyományt, egyikük sem folytatta mesterségét, hanem pénz és nők után futnak a városban, talán már imádkozni is elfelejtettek. Ő már-már rá is állt volna (fivérei csak vállukat vonták: persze, a ház az Elzáé), ha apja nem teszi még hozzá: ekkora házzal férjet is jobban kapsz. Hát ez aztán betette az ajtót: úgy ráförmedt szegény öregre, le is mondott a dologról, még végrendeletet sem csinált.
– Vagy inkább valami hideget? Egy kaszinótojást?
Most már illene valamit felelni, mielőtt sorra kerülnek a desszertek.
– Negyedóra múlva indul a vonatom.
– …Ö…, azt hiszem, téved. Negyedóra múlva nem indul semmilyen vonat. A gyors most húzott el, az ellenkező irányba pedig…
– Jó, akkor húsz perc… És nem is vagyok éhes.
Ez talán kicsit elutasítóbbra, ingerültebbre sikerült, mint szerette volna vagy mint a helyzet indokolná. Alkalmi bárpult-szomszédja igazán nem mondható tolakodónak, négy-öt perc is eltelik, míg egy újabb mondatra való összegyűlik a torkában. Inkább félénk, mint rámenős. Talán nem is akar semmit, csak unatkozik, csak nem akar egyedül falatozni.

*

Ezek lennének, mutatott a rabbi a feltornyozott könyvekre. Ő meg sorra a kezébe vette őket: csupa finom, értékes régi darab, jólesik megsimítani a táblájukat. Akadt köztük jócskán elrongyolódott példány is, ezeket majd újra kell kötni, de talált olyat is, amelyik még alig is szorul restaurálásra. Ezt szóvá is tette. Csak csinálja meg azokat is, legyenek tökéletesek, erősítette meg korábbi kijelentését a rabbi. Ha már mind a könyvtár állományába kerül, ne hibás, szakadt példányokat kapjanak. Rendben van, mondta erre ő, de továbbra sem értette a különös gesztust. Nem elég, hogy a város könyvtárat rendezett be a zsinagógában, most még a könyveiket is… Kísérője ráérzett a kételyére. Nincs már kinek, sóhajtotta, aztán, az ő értetlenségét látva még elmondta, hosszú évek óta nem tudják a szükséges tíz férfiembert összeszedni. Legalább egy híja mindig adódik… Így hát nem volt értelme üresen tartani ezt a gyönyörű épületet. A főrabbi többször is ideutazott a fővárosból, amíg megegyezett mindenben a polgármesterrel. Most a hét öt napján át könyvtár, egy napon az övek, hogy legyen hol, ha létszámhiánnyal is, összejönniük.

*

– Maga is vonatra vár?
– Nem igazán…
– Hát akkor? Itt az állomáson?
– Eléggé bonyolult a helyzetem…
Ezzel vajon mit akar mondani? Mi ez a bizonytalanság a hangjában?
Most fordul először felé, hogy megnézze magának. Talán valamivel idősebb a bátyjainál, jó negyvenes, kicsit már kopaszodó fejtetővel. A hosszú kabátja alatt öltöny, jófajta szövetből, fehér ing, nyakkendő. Mostanában kevés ilyen fazont látni az állomásokon. Illik a képbe a magázó udvariasság, az óvatos közeledés. Ez a férfi soha nem szólt még oda rágógumit csócsálva egy nőnek: ráérsz, anyukám?
Rendes ember, ezzel a megállapítással fordul vissza. Megnézi az óráját. Nem is húsz, hanem huszonkét perc… No, egye fene!
– Egy rósejbnit kérek, üresen.
Hogy felderült az arca! Miért ennyire fontos neki ez a meghívás?
– Kisasszony, két adag hasábburgonyát, csak magában!
Még van negyed pohár üdítője, ezt meghagyja a krumpli utánra. Mert hogy innivalót, úgy látszik, nem akar alkalmi ismerőse rendelni. Nem mintha…
– És valami italt? Nem iszik velem egy sört? Vagy valami erősebbet?…
Na még csak ez kéne. Kezd a fickó belejönni, jó lesz vigyázni. Határozottan megrázza a fejét. Ezzel mintha kis riadalmat keltene, a férfi elhallgat. Amikor megkapják az ételt, úgy érzi, engesztelnie kell:
– Végül is, ha nem utazik sehová, akkor miért…?
– Én tulajdonképpen, hogy is mondjam… Hát nem emlékszik rám?
Na, most vigyázzunk. Ez valami trükk. Legjobb lesz azonnal felállni, kimenni a peronra, talán lassan beáll a vonat. Visszateszi a tányérra a már villára szúrt krumplihasábot.
Ha behízelgőbb lenne a hangja, azonnal itt hagyná. De hátha mégis ismeri… Nagyon lassan, óvatosan újra a férfi felé fordul. Talán egyik bátyjának az osztálytársa…
– Az ügyvédi iroda óta követem… Maga mögött álltam a sorban, akaratlanul is hallottam a nevét, meg azt, hogy örökösödés. Ezek szerint az öreg Simon már nem… Maga még egészen kislány volt, akkoriban én állandó megrendelőként szinte hetente… Olyan mestert azóta sem, sehol a környéken.
Zavartan fürkészi a férfi arcát. Nem, nem emlékszik rá. De hát az apja jó tíz évvel halála előtt letette az ipart, ki tudná felidézni a régi klienseket.
– Ott laknak még, az alvégen?
– Ühüm. De csak én. A fivéreim itt, a városban.
– Persze, volt két bátyja is, emlékszem. És egyik sem folytatta a mesterséget?
– Nem, nem folytatták. Apának talán ez volt a legnagyobb bánata…
– Én viszont – köszörüli meg a torkát a férfi –, én kitanultam. Amikor az öreg az utolsó megrendelésemet már lemondta, szaladtam fűhöz-fához, bejártam hét határt. Az egyik mester lassú volt, a másik trehány, a harmadikat nem lehetett megfizetni. Hát megtanultam magam, most már hozzám járnak a kuncsaftok. Jobban jártam, mint azzal a kis állással az antikváriumban. Épp csak műhelyem nincs rendes, a lakásom kicsi hozzá, és a szerszámaim is szedettek-vedettek. Ezért is akartam beszélni magával. Hogy megvan-e, megvan-e még az öreg Simon műhelye. Ha igen, és kiadó vagy eladó lenne, annak a kedvéért én akár a városból is, akár naponta… Most is kinéz egy nagyobb megrendelést, csupa finom, értékes régi darab, nem lehet elkontárkodni… Mindjárt indul a vonata… Most mit csináljak, már nem tudjuk megbeszélni… Kisasszony, fizetek!… Nem lehetne, hogy…, hogy megnézzem… Azokat a satukat, pengéket, azóta sem olyat… Milyen jó, hogy éppen most kellett megújítani a vállalkozói engedélyemet, különben abba a hivatalba, talán soha… És magácska épp ugyanott az örökösödést, éppen most, amikor ez a nagyobb megrendelés… És hogy minden megvan sértetlenül, az a bígelő, azok a prések, istenem!

*

– Kérdeznék még valamit – mondta már kifelé menet, a hatalmas tölgyfa ajtó félfáját  simítva tenyerével. – Miért én, miért éppen engem? Ha a közelben nem is, de a fővárosban akadna jobb, tanult szakember.
A rabbi megállt, szembefordult vele; hosszan simogatta szakállát.
– Azt hittem, tudja.
– Ugyan mit, mit kellene tudnom?
– Ugye maga nem ismerte a szüleit.
– Nem, állami gondozott voltam.
– Nem is tud róluk semmit?
– Semmit. Próbáltam nyomozni, de még azt az idegent – vagy rokont? – sem sikerült felkutatnom, aki egyéves koromig nevelt és beadott az árvaházba.

*

Amikor már egymással szemben ültek a vonat fapadján, akkor először arra gondolt, kár volt azzal az üveges, ízetlen rósejbnivel elütniük az étvágyukat, amikor otthon fél fazéknyi van még a vasárnapi töltött libából; aztán apját látta maga előtt, amint még ereje teljében tesz-vesz az émelyítő, de most hirtelen mégis megkívánt enyvszagban, majd magát látta munkahelyén, a kis falusi könyvtárban, amint javításra kiválogatja az évek óta szakadt borítójú, feslett gerincű köteteket. Végül, amikor az egyik állomáson útitársat kaptak, azon kezdett töprengeni, vajon most mit válaszolna ennek az idegennek, ha megkérdezné tőle, hogy egyedül van-e.

*

– No, akkor jöjjön vissza – mondta a rabbi és elindult felfelé a lépcsőn, a hitközség kis irodája felé. Ahogy fokról fokra hágott, a számolásban éppen eljutott tízig.

Ipari kémények füstbe ne menjenek

Új SEO-megbízást kaptam, a tegnapi napon hozzá is láttam a munkához. Ezt a tőlem elvárható alapossággal és körültekintéssel tettem, úgy, ahogy a kreatív honlapoptimalizálás módszerét kidolgoztam, azaz - miközben néhány erős oldalamról linket küldtem a céloldalakra - elkészítettem a projekt reklámoldalát (hirdetési lehetőséget is kínálva - ennek persze csak akkor lesz jelentősége, ha a weblap feljön a találati listákon - de a tapasztalatom az, hogy feljön :), munkaoldalát és nyilvántartó oldalát. Ezeket az ún. eszközoldalakat más-más domainok alatt helyeztem el és megfelelő módon összekötöttem linkekkel. Jelentőségük és hatásuk persze csak később lesz, most még nem is indexelte őket a Google, de eddigi gyakorlatomban beigazolódott, hogy ez a módszer hosszabb távon mindenképpen igazolja a hozzá fűzött reményeket. Persze csak akkor, ha a megbízói oldalakkal párhuzamosan magukat az eszközoldalakat is optimalizálom. Másfél-két hónap múlva mindenképpen értékes részét fogják képezni az addigra jól kiépülő támogatói webrendszernek.

Hogy ez a megbízás hosszútávú lesz-e, azt nem tudom, de bízom abba, hogy terveim nem mennek füstbe és érdemes ezt a sok pluszmunkát elvégeznem. Sajnos a legutóbbi SEO-munkám során ez nem igazán jött össze: igaz, hogy két hónapig kölcsönös elégedettségben voltam az ügyfelemmel (és a díjazásomra sem panaszkodhatom), de, mivel végig azt hangsúlyozta, hogy minimum fél évig igényt tart a keresőoptimalizálás és keresőmarketing tudásomra és támogatásomra, én egy minden korábbinál átfogóbb stratégiát dolgoztam ki a céloldalak megfelelően erős és stabil optimalizálásához. Ám azt a projektet, amibe a legtöbb munkát fektettem, két hónap után leállította. Hiába került ugyanis oldala (egy webáruházról volt szó) a kívánt kulcsszóval az első 10 találat közé: vevők nem jöttek. Ő kidobott pénznek érezte a honlapoptimalizálásra költőtt összeget - én meg ottmaradtam a sok-sok kifizetetlen pluszmunkámmal a hátam mögött (ennek csak a valóban hosszú távú együttműködésben térült volna mag az  ára.) Bízom abban, hogy most nem így járok. Bár túl óvatos most sem vagyok: sokkal nagyobb elánnal és odaadással végzem most is munkát. Bizonyos, hogy a megállapodásban rögzített sikerdíj nincs, nem lesz arányban a munkaráfordításommal. Mégis elvégzem ezeket a különmunkákat, mert halálosan unnám, hogy keresőoptimalizálási munkám abból állna, hogy hangyaszorgalommal linkelek. Én ebben a munkában a saját élvezetemet is keresem, éppen ezért hozok létre kedvemre szolgáló eszközoldalak, mint például ez a munkaoldal: Ipari kémények, kéménybélelés, gyűjtőkémény vagy ez a reklámoldal: Ipari kémény, gyűjtő-kémények, kéménybélelés - ezért keresek hozzájuk fotókat, ezért írok humoros vagy komolyabb szövegeket. Megteszem ezt még akkor is, ha a téma nem igazán áll közel hozzám, nyilvánvaló, hogy az ipari kémények karbantartása kevéssé szolgálhat ihletforrásul. De mégis.

No és akkor még két link: a munkába bevont és most az igényekhez igazított bázisoldal a maga 4-es PR-értékével:

• SEO Honlapoptimalizálás - ipari kémény - transzferár

Illetve a céloldalra mutató linkeket (pontosabban a küldő oldalakat) nyilvántartó oldal az egyik társblogban:

• Ipari kémény - gyűjtőkémény - kéménybélelés

A projekt tehát elindult.  Lássuk, hová fajul...

Addig is világtörténelmi jelentőségű, globális és lokális jelleget egyaránt viselő, komplex módon szervezett, egyéni stratégiákat felvonultató, kreatív és organikus Google-kulcsszó-optimalizálási  akciót szervezek a Kárpát-medönszében.

Online póker - sportfogadás

Miközben elindult a  Táplálékkiegészítők - egészséges táplálkozás projektum, a támogatott webáruház tulajdonosával egyre inkább összebarátkozunk, aminek szinte szükségszerű velejárója, hogy úgynevezett ötletelésre is sort kerítünk beszélgetéseink során. Így merült fel, hogy marketing-céllal készült számos oldalam közül néhányat meg kellene próbálni most már ténylegesen reklámcélokra használni. Viszont az is kiderült, hogy ezek rendre-sorra olyan keresőkérdésekkel szerepelnek jól a listákon, amelyekre kicsi a keresési gyakoriság, így kiajánlásuk problémás.

Ezek után merült fel, hogy két újabb oldalt készítenék - most már kurrens keresőszavakkal - és ezeket SEÓzva hoznám őket olyan pozícióba, hogy felületük reklámcélokra értékesíthető legyen. A két új oldal elkészült, innen mennek az első linkek, a szövegbe ágyaztam őket a Google Pingvin kedvéért ("természetes keresőoptimalizálás")

Kállay Laborc korábban csak az interneten gyakorolta ezt a játékot. Az online póker a számítógépe mellett ülve egészen jól ment neki. Élőben azonban ritkábban volt sikere.

Nem először járt ebben a füstös az illegális póker-teremben, ahol azelőtt - ezen maga is csodálkozott - többször sikerült már nyernie kisebb összegeket. Igaz, mindig úgy érezte, a nagymenők őt, a csórót csak azért nem kopasztották meg, mert sokkal pénzesebb balekot találtak helyette, és az illetőt, akinek egyébként a sportfogadás volt a szenvedélye, könnyebb volt lépre csalni, ha látta, hogy egy outsider is nyerhet.

Most azonban rá jutott az áldozat szerepe, egyetlen óra alatt elvesztette a téli nehéz napokra összetakarékoskodott pénzét. Úgy sejtette, hogy az osztó csalhatott, ennyire rossz magától nem lehetett a lapjárás. A többi vesztes is morgolódott - de hát mehettek panaszra a sóhivatalba: magárra vessen, aki tiltott helyen zsugázik. Itt ráadásul még nőt sem tudott felszedni.

A bolyongással töltött éjszaka, a hajnali pályaudvari bóbiskolás és végigtétlenkedett nap után hősünk másnap estefelé lehangoltan, éhesen és fázva üldögélt a Körút egyik padján, amikor a szembülső épületen egyszer csak felragyogott a neonreklám. Nem, nem az volt ráírva, hogy TEXAS HOLDEM PÓKER, a vesztes spíler szívét mégis megdobogtatta.

Egy könyves projekt esetleges indításáról is szót váltottunk - de ez még alapos előkészítést igényel.

Maradék hagyomány galambokkal

Vagy inkább hagyaték. Vagy, ahogy még Kármán József használta: hagyomány. Maradéka egy szerelemnek, sajgó hagyatéka egy szeretőnek, ismételhetetlen hagyománya annak, ahogy ő meg én együtt voltunk. Akkor, ott, és olyan rövid ideig, hogy nem is tartanám számon múltamban, ha nem kísértene azóta is.

       Pedig nem tudom, hogyan keveredtem oda. Nem volt semmi dolgom abban a városban. Egyszer csak mégis ott álltam piszkos kis főterén,ha egyáltalán annak lehet nevezni, inkább csak kiszélesedése a jellegtelen főutcának. Pedig maradhattam volna az állomáson, ahogy máskor is, amikor itt kellett átszállnom. Negyven perc, egy óra, vagy akár másfél: olvasgatni a váróteremben a kicsit kényelmetlen fapadon, megteázni a büfében, esetleg sétálni egyet az ócska, de még a Monarchia színeit őrző épület környékén, rá-rágyújtva, érkezőket és távozókat, a közeli lakótelepre sietőket figyelve.

       De nem. Akkor gondoltam egyet, és bementem a központba. Ha ugyan annak lehet...

       Kevés jellegtelenebb kisvárost láttam életemben. A főutca 3-5 emeletes típusházai, a betonbunkerre emlékeztető „kultúr” a homlokzatára szegezett borzalmas alumínium domborművel, a körülépítetlen, ostoba tűzfalaival tüntető „univermág”, a minden városban teljesen egyformára szabott, primitíven konstruktivista tanácsi és pártszékház, a valamilyen hóbortból két korinthoszi oszlopfőre támaszkodó lapos tetős posta – láthatóan mind a háború után épültek, és ez meg is látszott rajtuk. Szinte semmi nem maradt a vélhetően földszintes-egyemeletes „régi város”-ból, a mellékutcában a felismerhetetlenségig lepusztult, szétmállott és a legkülönbözőbb módon egybetákolt épületek, kijjebb otromba, sivár lakótelep, még kijjebb faházak, viskók inkább, a hegyvidéki falvak jellegzetes nyomorával. Ehhez képest az állomásépület az esztétika csúcsát jelentette.

       A központban a hagymakupolás templom volt az egyetlen objektum, amelyen tekintetemet megpihentettem, bár a tetején az idők során elsötétedett horganylemez már egyáltalán nem volt kedvemre való.

       Vettem negyed kiló „prjányikot” (amolyan mézes puszedlit), a papírzacskót kezemben tartva, tartalmát majszolva indultam vissza az állomás felé, amikor egy fiatal fekete nő a biciklijén nagy sebességgel elhúzott mellettem, ám túl közel jött, az oldalán lógó táskájával jól meglökte a könyökömet, és én elejtettem, pontosabban az ütődés lendületétől elég nagy ívben elhajítottam a zacskót, amelynek tartalma szertegurult a járdán. A nő alig két méterre fékezett, letette a lábát, nyergéből hátrafordult, és félig szeppenten, félig cinkosan szemembe nézve ezt mondta:

       – Oj, párdontye!

       Egészen addig azt hittem, meglehetős jártasságra tettem szert a vidéken használatos szláv nyelvek használatában, ám azt még soha senkitől nem hallottam, hogy a „pardon”-hoz valaki így ragasszon felszólító módú személyragot, mintegy az orosz „izvinyitye” vagy ukrán „vibácste” mintájára.

       Alighanem elmosolyodhattam, pár pillanatig szégyentelen kíváncsisággal csüggtem a nő szép arcán, aztán megvontam a vállamat, és leguggoltam összeszedni a szétszóródott puszedliket. Segíteni akart, de a kerékpárja akadályozta ebben, nem tudott mit kezdeni vele, így egyetlen pillanatnyi tétovázás után, ahogy ott guggoltam, nekitámasztotta a hátamnak.

       Ezt már nem állhattam meg nevetés nélkül, kacagni kezdtem, ő meg rám-rám hunyorítva összeszedte a mézes finomságot. Én nem mozdulhattam, eldőlt volna a bicikli, így csak néztem és nevettem, nevettem és néztem, ő meg átadta a teleszedett zacskót:

       – Holubi buduty gracijnyi.

       Kellett pár pillanat, amíg megértettem, mire céloz ezzel a megint csak elég furcsa szóhasználatú mondattal. „A galambok hálásak lesznek”, mondta nagyjából ukránul, de e nyelvtől idegen ’g’ hangot használva, és nyilvánvalóan a latin „gratias” szóból szláv képzővel alkotva azoknak a galamboknak a jelzőjét, amelyekkel szerinte fel kellene etetem az eléggé koszos járdán meghempergetett puszedliket. Tőlem ugyan messze állt a tisztaságmánia, tengeri hajóutakhoz szokott  ember nemigen nézi, mennyire felel meg a magasabb higiéniás elvárásoknak az, amit megeszik, így a magam részéről gond nélkül elfogyasztottam volna a porban forgatott prjányikokat, de engedtem a nő ajánlatának, és ruszinul megkérdeztem, „Á hde szja majuty búti szi holubi?”, és hol kellene lenniük ezeknek a galamboknak, „Tam szuty, na hrisztoszovoji korpuszi”, ott vannak a krisztusi korpuszon, felelte, és már indult is a templom felé, hogy a hátoldalánál megmutassa a hatalmas kőfeszületen tanyázó brúgató madarakat.

       Így kezdődött életem legkülönlegesebb, legviharosabb, legrövidebb, de legtovább kísértő szerelme, amelynek maradékait úgy hordom lelkemben, mint a mézes sütemény szúrósan keménnyé száradt morzsáit a kabátzsebemben.

Kreatív játék - társasjáték - party kellék

Ma ezt a levelet kaptam:

Asszony, Christian Celinena

Drága az Úrban,

Tiszteletben kell tartani és az emberiség, úgy döntöttem, hogy írok neked egy humanitárius föld alatt.

Asszony vagyok, Celinena Christian idosödo özvegy, akik hosszabb ideje betegség (tüdo Rák) és (stroke). Nos vagyok, gyermek nélkül, hogy a néhai Mr. Joseph Christian, aki dolgozik, Kuvait nagykövetséget Elefántcsontpart oly sok éve. Én jelenleg befogadott egy magánkórházban itt Abidjan Elefántcsontpart, mert a betegségem, és azt kell, hogy az alapok, amit örökölt néhai férje, aki hat évvel ezelott halt meg egy motoros balesetben.

Amikor a néhai férje élt o helyezte el a dolláros összegre 2.500.000.00 (Két ötszázezer dollár, amelyet nyert kreatív játék ), a banki itt Abidjan Elefántcsontpart, és jelenleg ez az alap még mindig tartott a bank itt Ivory Coast. Ennek ellenére teszek fel bennem, hogy írni neked ezt a levelet, mert az orvosom azt mondta nemrég, ho gy nem fogom tartani az elkövetkezo 3 hónap során az én rák problémája, és ez már nekem határos, mivel a napon, amikor bejelentették ezt velem. Ennek érdekében úgy döntöttem, hogy ezt az alapot adományoz, hogy egy becsületes és istenfélo személy vagy szervezet, amely használja ezt az alapot a jótékonysági és humanitárius célból, például az építési iskola, árvaház otthon, kórház építése a szegények és a terjedését Isten szava, stb

Vettem ezt a határozatot, mert nincs saját gyermeke, hogy ezt az alapot lehet örökölni. Amikor a néhai férje élt, o mindig arra figyelmeztetett, hogy ne tegye ki a vagyonát a rokonai, mert ok is sokféleképpen próbálták kiküszöbölése neki, mert a vagyonát. Sot, én és néhai férje egyaránt újjászületett keresztények halála elott, és rokonai mindig haragudni rá, mert a vallás akar. Ennek érdekében úgy döntöttem, hogy kövesse az utasításokat az én néhai f rje, és nem tájékoztatja a néhai férje rokonai, hogy létezik ez a ügyességi társas játékok alap, mert a hitetlenek.

Én Ezzel a döntéssel a saját adományozni ezt az alapot az Isten munkája, mert azt akarom, hogy Isten legyen irgalmas hozzám, és fogadja el a lelkem, mert tudom, hogy Istennél minden lehetséges. Én szeretném, ha válaszolni erre a levélre a leheto leggyorsabban, mert a Lélek az Isten utasítása nekem, hogy válassza meg a megvalósításához ez a tanítás. Arra számítok, azonnali választ toled, hogy én is tudd a következo lépés, hogy kövesse, mert szeretnék az alap átadandó ki ez az ország, mert én végig egy kemoterápiás kezelés a következo 10 napra.

Abban a reményben, hogy megkapja a választ, és továbbra is áldott.

Christian asszony Celinena

 Megdöbbenésemben felújítottam ezt az oldalt:

• sebességtesz

Christian asszony nagyobb dicsőségére. (bdk)

Honlap optimalizálás - spam blog?

Vagy másfél hónapja történt: a Blogger értesített, hogy egyik blogomat spamblognak minősítették, ezért törölték. Hm. Kicsit nagyon meglepődtem. A blog ugyan nem volt valami nagy szám, de korábban már 3-as PR-értéket kapott. Az ember azt gondolná, hogy ha a Google ilyen magasra értékel egy lapot, akkor a Google blogrendszerre, a Blogger (blogspot.com) sem gondolhatja, hogy haszontalanság, sőt, törölni való ártalmas spam. Megvonogattam a vállam, de mivel túl értékes anyag valóban nem volt ebben a blogban (nő jó, lényegében másodközlő hely volt, de hát saját posztjaim újraközlése már csak mégsem nevezhető spammolásnak). Mivel éppen elég sok más dolgom volt, különösebben nem foglalkoztam az esettel, igazi veszteség nem ért, bár természetesen sajnáltam, hogy az erről a blogról küldött jó kis linkek elvesztek.

A gyomrom akkor ugrott össze, amikor ezek után nem tudtam belépni a Google-fiókomba. Valami olyasmit írtak, hogy az Ön fiókjában szokatlan művelet történt, ezért ideiglenesen elvesztettem a hozzáférési lehetőségemet. Jézus. 13 blogom, ebből 7-8 igazán fontos, 3 komoly irodalmi google-site-om (egyékben teljes írói archívumom), 5 év alatt írt és kapott minden levelem (gmail) válik hozzáférhetetlenné, ha kizárnak a saját fiókomból. Szerencsére voltak visszaállítási lehetőségek, ezek közül az SMS látszott a leghasználhatóbbnak: ha bekopogom mobilom számát, küldenek rá egy kódszámot, azzal visszaállíthatom a fiókot. Hát kínos pár perc volt. Szerencsére sikerült a művelet, megkönnyebbültem. Vesszen az az egy blogocska, fő, hogy minden egyéb megvan.

Csak mostanában gondoltam arra, hogy egy ilyen eset bármikor újra előfordulhat, kellene valami elővigyázatossági intézkedést tennem. A leveleim szerencsére gépben is megvannak mind, az Outloock-kal használom a gmailt, rendszeresen archiválok. A blogok biztonsági másolatait sem gond elraktározni, akár havonta ismételni. De akkor még ott vannak a google-site-ok és más egyebek. Valami generálisabb megoldás kellene.

Arra jutottam, hogy nyitok egy új gmail-fiókot, új mailcímmel és új jelszóval, és az újnak hozzáférést biztosítok a régihez. Ha egyikkel nem, be tudok majd lépni a másikkal. De ez így sajnos nem működik, viszont az egyes egységeknél felvehetem társtulajdonosként a másik identitásomat. Ezt is tettem: minden bloghoz és sitee-hoz külön meghívtam magam társ-adminisztrátornak. Így most elvben a legfontosabb helyeket két helyről is el tudom érni.

Miközben a blogokba hívogattam meg magam, észrevettem, hogy az irányítópulton van egy "Törölt blogok" gomb. Eddig észre sem vettem. Hát bizony ott van alatt a törölt blog neve (Honlap optimalizálás), és hogy a rendszer spamnak minősítette. De lám csak: van egy VISSZAÁLLÍTÁS opció.

Megörültem, megnyomtam. A művelet ugyanaz: adjak mobilszámot, küldenek kódot. Megtörtént. Nyitnám az oldalt, helyette egy szöveg a rendszertől: mivel az sms-kódot megadtam, így már látják, hogy létező személy vagyok, ezért valószínűleg alaptalanul minősítették spamnak a blogomat, amiért is elnézésemet kérik. Az operátorok egy napon belül elbírálják, hogy visszaállítják-e az oldalt.

Itt tartunk most. Persze: ha vissza is kapom, másfél hónap alatt a 3-as PageRank értéke nyilván elveszett, és én is töröltem a rá mutató linkeket. De már kíváncsiságból kivárom, mi lesz a vége.